A látszat megmentése: Tanulmány a bálványimádásról

Olvasói vélemények

Owen Barfield „A látszat megmentése” című könyve az emberi tudat evolúciójának sűrű és összetett feltárása, amely a nyelvészet, a filozófia, a teológia és a tudomány elemeit is magában foglalja. Az olvasók nagyra értékelik Barfield mély meglátásait, és azt, hogy a könyv képes átformálni a valóságról alkotott képet, de sokan megjegyzik, hogy a könyv kihívást jelentő prózája és bonyolult gondolatai nehéz olvasmánnyá teszik.

⬤ Mélyreható betekintést nyújt a tudat evolúciójába.
⬤ Mélyen foglalkozik olyan fogalmakkal, mint az „eredeti részvétel” és a nyelvnek az érzékelésre gyakorolt hatása.
⬤ Kritikus gondolkodásra és a modern és az ősi gondolkodásmódok mélyebb megértésére ösztönöz.
⬤ A filozófiában és teológiában jártas olvasók által nagyra értékelt, különösen a klasszikus gondolkodókkal való kapcsolatai miatt.
⬤ Az olvasó elkötelezettségét aláhúzással és jegyzeteléssel ösztönzi, így az olvasás helyett inkább párbeszédet folytat.

⬤ Nagyon sűrű és összetett próza, ami sok olvasó számára nehézséget okozhat.
⬤ Néhányan túlságosan akadémikusnak vagy bonyolultnak találták, ami rontja az áttekinthetőséget.
⬤ Egyesek számára „New Age-esnek” tűnhet, ami korlátozhatja a vonzerejét.
⬤ Nem alkalmas kezdőknek vagy a filozófiai diskurzusokban járatlanoknak.
⬤ Kritika érte Barfield tudományhoz és észleléshez való hozzáállását, egyes olvasók inkább az irodalomra való összpontosítást részesítették előnyben.

(37 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Saving the Appearances: A Study in Idolatry

Könyv tartalma:

Barfield a mitológia, a filozófia, a történelem, az irodalom, a teológia és a tudomány forrásaira támaszkodva mutatja be az emberi gondolkodás fejlődését Mózestől és Arisztotelésztől Galileiig és Keatsig. A Megmenteni a látszatot a világról szól, ahogyan mi látjuk, és a világról, ahogyan az Istenről, az emberi természetről és a tudatról szól.

A brit bölcs, akit C. S. Lewis a "legbölcsebb és legjobb nem hivatalos tanítómnak" nevezett, számos könyve közül a legismertebb, a mitológia, a filozófia, a történelem, az irodalom, a teológia és a tudomány forrásaira támaszkodva mutatja be az emberi gondolkodás fejlődését Mózestől és Arisztotelésztől Galileiig és Keatsig.

Barfield arra buzdítja olvasóit, hogy mondjanak le arról a feltételezésről, miszerint az emberek és környezetük közötti kapcsolat statikus. Arra merészel bennünket, hogy vessünk véget a természet kizsákmányolásának, és ismerjük el, sőt élvezzük ki a részvételt a napi alkotófolyamatban.