A legjobb amerikai esszék 2006

Olvasói vélemények

A könyvben szereplő esszégyűjtemény vegyes kritikákat kapott. Míg egyes olvasók értékelik az írások változatosságát és minőségét, sokan kritizálják, hogy túlságosan a sötét témákra, különösen a halálra és a gyászra összpontosítanak, ami szerintük elvonja a sorozat szellemiségét. Az olvasók azt is megjegyezték, hogy a vendégszerkesztő, Lauren Slater határozott személyes döntései befolyásolták a benne szereplő esszék kiválasztását.

⬤ Az esszékben tárgyalt témák széles skálája.
⬤ Magas színvonalú írás és erőteljes történetmesélés.
⬤ A Best American Essays sorozat rajongóinak is tetszik néhány élvezetes írással.
⬤ Kis irodalmi sajtótermékek és olyan nagy kiadványok, mint a The New Yorker, egyaránt szerepelnek benne.
⬤ Egyes esszéket elgondolkodtató és egyedi nézőpontjaik miatt dicsérik.

⬤ A gyűjteményt kritika éri, mert túlságosan sötét témákra összpontosít, elsősorban a halál, a gyász és a személyes tragédiák körül forog.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a válogatásból hiányzik a témák sokszínűsége, ami ellentétes a sorozat szokásos formátumával.
⬤ Számos kritika elkeserítőnek vagy középszerűnek írta le a gyűjteményt, kevés kiemelkedő esszével.
⬤ Legalább egy olvasó elégedetlenségét fejezte ki a könyv megvásárlásával kapcsolatos kiszállítással és szolgáltatással kapcsolatban.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Best American Essays 2006

Könyv tartalma:

A kötet esszéi erőteljes, szókimondó elmélkedések a szülésről, a halálról és a köztes dolgokról - írja Lauren Slater a 2006-os kiadás bevezetőjében. A legjobbat tükrözik abból, amit mi, mint egyedülálló faj, nyújtani tudunk, ami a kedvesség kontextusában való elmélkedés. Az esszék nehezen kivívott, néha nagy fájdalmakból kivívott történeteket mesélnek el.

A kötet húsz erőteljes esszéje a The Suntól a The New Yorkerig, a Crab Orchard Review-tól a Vanity Fairig terjedő folyóiratokból származik. A Missing Bellow című kötetben Scott Turow egy olyan író haláláról elmélkedik, akivel soha nem találkozott, de aki úgy hatott rám, ahogyan egyetlen más író sem. Adam Gopnik egy másfajta halállal szembesül, ötéves lánya házi halának halálával - egy olyan elmúlással, amely nem kevesebbet kavar fel, mint a tudat problémáját és Hitchock Szédülésének cselekményét.

Susan Orlean szellemes és együttérző történetében, amely egy ellopott border collie sikeres felkutatásáról szól, egy háziállat is a középpontba kerül. Poe Ballantine egy nyers idegekkel teli zarándoklat krónikája, amely a megváltást, a vigaszt és egy csinos barna hajú nőt keres, Laurie Abraham pedig a Kinsey és én című könyvében annak a férfinak a nyomába ered, aki ki merte fúrni az emberi vágy rejtélyeit. Marjorie Williams megrázó, mégis fényes beszámolót ad a rákkal való életéről, Michele Morano pedig a kötőszó nyelvtanáról elmélkedik, miközben bebizonyítja, hogy a nyelvben, akárcsak az életben, a hangulatok bonyolultak, de legalább a nyelvben csak kettő van belőlük.