Értékelés:
A könyv frissítő és optimista szemszögből mutatja be a Screaming Trees-t, kiemelve zenei eredményeiket és a zeneiparban tapasztalt kihívásokat. Barrett Martin, a zenekar dobosa személyes anekdotákat és meglátásokat oszt meg, amelyek mélyebbé teszik az elbeszélést, és átfogó képet adnak a zenekar történetéről.
Előnyök:⬤ Jól megírt, magával ragadó történetmesélés
⬤ pozitív szemléletet nyújt a zenekar tapasztalatairól
⬤ tanulságos betekintést nyújt a zeneiparba
⬤ számos szórakoztató anekdotát tartalmaz
⬤ kötelező olvasmány a zenekar és Mark Lanegan rajongóinak.
Néhány nyelvtani probléma, amelyek megzavarhatják az olvasás élményét; egy szövegszerkesztőnek jót tett volna.
(8 olvasói vélemény alapján)
The Greatest Band That Ever Wasn't: The Story Of The Roughest, Toughest, Most Hell-Raising Band To Ever Come Out Of The Pacific Northwest, The Screami
1992-ben a Screaming Trees-től várták, hogy a következő nagy zenekar lesz a seattle-i zenei színtéren a grunge fénykorában. Csakhogy ez sosem történt meg.
Nem azért, mert a zenekarnak nem voltak jó dalai - a Trees-t azért tisztelték, mert képes volt nagyszerű dalokat írni, amelyek művészileg eredetiek és kereskedelmileg is életképesek voltak, ami nem könnyű feladat. Más seattle-i zenekarok, mint a Nirvana, a Pearl Jam és a Soundgarden rajongtak a Screaming Trees-ért, koncerteztek velük és együttműködtek velük albumokon, jóval azelőtt, hogy saját zenekaraik betörtek volna a mainstreambe. Ez a fajta siker elkerülte a Screaming Trees-t, és úgy tűnt, mintha több démon állt volna a zenekar sarkában, mint angyal, amikor eljött az idő, hogy a Trees letegye a névjegyét.
A dalszerzői képességeik azonban a legnagyobb örökségük maradt. A Screaming Trees régóta szolgáló dobosa, Barrett Martin által írt The Greatest Band That Ever Wasn't úgy olvasható, mint egy görög komédia vagy tragédia, attól függően, hogy milyen nézőpontból nézzük.
A könyvben szereplő három felvonás mindegyikében 11 rövid történet található, összesen 33 történet. Ezek a történetek megnevettetnek, sőt talán meg is könnyeztetnek, ezért a Screaming Trees saga inkább egy nagy mítoszhoz hasonlít - egy olyanhoz, amely hihetetlen, olykor hihetetlen, mégis rengeteg humort és bölcsességet tartalmaz.
