Értékelés:
Ez a könyv üdítő és optimista nézőpontot kínál a Screaming Treesről és a zeneiparban megtett útjukról, bemutatva a zenekar szórakoztató pillanatait és sikereit, miközben az elismerésért folytatott küzdelmeikkel és belső konfliktusaikkal is foglalkozik. A szerző, Barrett Martin értékes meglátásokkal és történetekkel szolgál, amelyek jól rezonálnak a zenekar rajongóira.
Előnyök:⬤ Jól megírt és lebilincselő
⬤ pozitív és szórakoztató történetet nyújt a zenekarról
⬤ tanulságos betekintést nyújt a zeneiparba
⬤ választ ad a zenekar küzdelmeivel és dinamikájával kapcsolatos kérdésekre
⬤ számos szórakoztató anekdotát tartalmaz
⬤ kötelező olvasmány a Screaming Trees, Mark Lanegan és Barrett Martin rajongóinak.
⬤ Néhány nyelvtani probléma, amely megzavarhatja az olvasó élvezetét
⬤ nyelvtani hibák
⬤ egy szövegszerkesztőnek jót tett volna.
(8 olvasói vélemény alapján)
The Greatest Band That Ever Wasn't: The Story Of The Roughest, Toughest, Most Hell-Raising Band To Ever Come out Of The Pacific Northwest, The Screami
1992-ben a Screaming Trees-től várták, hogy a következő nagy zenekar lesz a seattle-i zenei színtéren a grunge fénykorában. Csakhogy ez sosem történt meg.
Nem azért, mert a zenekarnak nem voltak jó dalai - a Trees-t azért tisztelték, mert képes volt nagyszerű dalokat írni, amelyek művészileg eredetiek és kereskedelmileg is életképesek voltak, ami nem könnyű feladat. Más seattle-i zenekarok, mint a Nirvana, a Pearl Jam és a Soundgarden rajongtak a Screaming Trees-ért, koncerteztek velük és együttműködtek velük albumokon, jóval azelőtt, hogy saját zenekaraik betörtek volna a mainstreambe. Ez a fajta siker elkerülte a Screaming Trees-t, és úgy tűnt, mintha több démon állt volna a zenekar sarkában, mint angyal, amikor eljött az idő, hogy a Trees letegye a névjegyét.
A dalszerzői képességeik azonban a legnagyobb örökségük maradt. A Screaming Trees régóta szolgáló dobosa, Barrett Martin által írt The Greatest Band That Ever Wasn't úgy olvasható, mint egy görög komédia vagy tragédia, attól függően, hogy milyen nézőpontból nézzük.
A könyvben szereplő három felvonás mindegyikében 11 rövid történet található, összesen 33 történet. Ezek a történetek megnevettetnek, sőt talán meg is könnyeztetnek, ezért a Screaming Trees saga inkább egy nagy mítoszhoz hasonlít - egy olyanhoz, amely hihetetlen, olykor hihetetlen, mégis rengeteg humort és bölcsességet tartalmaz.
