A leszállás körvonalai: Az amerikai gazdaság törései és a globális megszorítások tájképe

Olvasói vélemények

Robert Pollin „Contours of Descent” című írása kritikusan vizsgálja a Clinton- és Bush-kormányok gazdaságpolitikáját, és azt állítja, hogy ezek a politikák állandósították a neoliberalizmust és növelték a gazdasági egyenlőtlenséget. A könyv tanulságos statisztikákkal és kritikákkal szolgál, miközben alternatív politikai javaslatokat tesz egy igazságosabb gazdaság érdekében.

A könyvet dicsérik olvasmányossága, alapos kutatása, meggyőző érvei és a neoliberális gazdaságpolitika hiányosságainak világos elemzése miatt. Pollin megbízható adatokkal és ésszerű hangnemben hatékonyan cáfolja a Clinton-évek gazdasági sikereivel kapcsolatos mítoszokat. Emellett a gazdasági egyenlőtlenségek kezelésére irányuló, megvalósítható politikai ajánlásokat is megfogalmaz.

Néhány recenzens megjegyezte, hogy az információk nagy része ismerős lehet a neoliberalizmussal már tisztában lévők számára, így kevésbé innovatív és nélkülözhetetlen a tapasztalt baloldaliak számára. A kritikusok azt is megemlítik, hogy a könyvből hiányzik a szélesebb társadalmi látásmód, és nem biztos, hogy új meglátásokkal szolgál a közgazdaságtanban jártas olvasók számára.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Contours of Descent: Us Economic Fractures and the Landscape of Global Austerity

Könyv tartalma:

Az elmúlt huszonöt évben a szabadpiaci neoliberális modellt a fejlett gazdaságokban és a fejlődő országokban egyaránt a gazdasági bajok csodaszereként üdvözölték. Pollin elemzi ezt a modellt, ahogyan azt az Egyesült Államokban a Clinton- és a Bush-kormányzat alatt Greenspan elnökletével a Federal Reserve elnökletével, a fejlődő országokban pedig az IMF égisze alatt megvalósították.

Clinton harmadik út politikáját úgy üdvözölték, mint amely az üzletbarát álláspontot a társadalmi felelősségvállalással kombinálja. Ezt a megközelítést látszott igazolni az infláció és a munkanélküliség rendkívüli csökkenése. Valójában a Clinton-évek látszólagos sikerei a munkaellenes politikán, a reálbérek stagnálásán, a pénzügyi piacok deregulációján és egy történelmileg példátlan tőzsdei fellendülésen alapultak. Már 9/11 előtt is voltak arra utaló jelek, hogy a Clinton-buborék recesszióba fog torkollni. Bush válasza erre az volt, hogy nagy adókedvezményeket adott a gazdagoknak, további munkaellenes intézkedéseket vezetett be, és csökkentette a szociális kiadásokat szövetségi és állami szinten egyaránt.

Mind Clinton, mind Bush csak szelektíven alkalmazta a szabadpiaci politikát az Egyesült Államokon belül, amikor az ilyen politika leginkább az üzleti érdekeket szolgálta. Ugyanakkor az USA az IMF-en keresztül arra kényszerítette a fejlődő országokat, hogy csökkentsék a közkiadásokat, deregulálják a pénzügyi piacokat és gyakorlatilag mindenütt lebontsák a kereskedelmi akadályokat. Az, hogy Argentína elfogadta ezt a politikai csomagot, pénzügyi csődbe jutott. Ázsiában és Afrikában mindenütt a kizsákmányoló üzemek és a szegénység a csődbe ment gazdasági modell bizonyítéka.

Pollin végül olyan konkrét javaslatokat vizsgál, amelyek elősegítenék a teljes foglalkoztatottságot, a gazdasági növekedést és az egyenlőség növelését az Egyesült Államokban és a kevésbé fejlett országokban, támaszkodva az élő bérekért, a pénzügyi spekulációra kivetett Tobin-adóért és általában véve a neoliberális globalizáció működőképes alternatíváira.