Olvasói vélemények
Összegzés:James S. Corum könyve átfogó és részletes vizsgálatot nyújt a Luftwaffe fejlődéséről az első világháború utáni kezdetektől egészen a második világháború kitöréséig. A szerző különböző történelmi kontextusokon keresztül - többek között a spanyol polgárháborún keresztül - foglalkozik a légierő összetettségével és stratégiai következményeivel, és kritikával illeti a Luftwaffe képességeivel és stratégiáival kapcsolatos általános tévhiteket.
Előnyök:A könyv jól megalapozott, és jelentős betekintést nyújt a német légi doktrína fejlődésébe, tisztázza az összetett történelmi fogalmakat, és megcáfolja a Luftwafféval kapcsolatos mítoszokat. Az olvasók nagyra értékelik Corum tekintélyes írói stílusát és a kulcsfigurák és események alapos elemzését. A könyvet olvasmányossága és mélysége miatt dicsérik, így a tudósok és a hadtörténelem iránt érdeklődők számára egyaránt alkalmas.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv meglehetősen száraz, és hiányoznak belőle azok az anekdotikus elemek, amelyek a szélesebb közönséget is lekötnék. Nem biztos, hogy alkalmas a második világháború vagy a Luftwaffe sajátosságait nem ismerő alkalmi olvasók számára, mivel az anyag teljes körű megértéséhez előnyös a téma némi ismerete.
(14 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Luftwaffe: Creating the Operational Air War, 1918-1940
Könyv tartalma:
Az első világháború végén a német hadigépezet lepusztult, és megtiltotta az újjáépítés minden kísérletét. A II. világháború hajnalára azonban a hadsereg és a légierő is eléggé megfiatalodott ahhoz, hogy Európa nagy részét meghódítsa. Amint James Corum bemutatja, a Luftwaffe drámai feltámadása aláhúzta Németország két világháború közti víziós tervezésének figyelemre méltó sikerét.
Corum tanulmánya a katonai és a szellemtörténet kiváló példája, amely teljes és pontos beszámolót nyújt a német katonai repülés elméletének, doktrínájának, hadgyakorlatainak és műveleteinek fejlődéséről a két világháború között. Feltárja, hogy a németek Versailles ellenére hogyan tanulmányozták és tesztelték alaposan az első világháború tanulságait, hogyan elemezték más nemzetek kialakulóban lévő légi doktrínáit, és hogyan kísérleteztek innovatív repüléstechnológiával, hogy 1940-re a világ legerősebb légierejét hozzák létre.
Corum nagymértékben támaszkodva levéltári forrásokra, feltárja a vezérkaron belüli vitákat - amelyeket Hans van Seeckt, Helmuth Wilberg, Wolfram von Richthofen és Walter Wever vezettek - a légierő jövőbeli szerepéről és a repüléstechnológia és a légi doktrína összehangolásának problémáiról. Megkérdőjelezi a korábbi beszámolókat, és számos mítoszt lerombol, például bizonyítja, hogy Németország nem vetette el a stratégiai bombázásban rejlő lehetőségeket, és nem fogadta el a polgári lakosság elleni terrorbombázást, és nem volt nagy hatással rá a populáris kultúrának a repülés iránti romantikája.
Corum megvilágítja továbbá Németország átfogó megközelítését a nagy mozgékonyságú, kombinált fegyveres hadviseléshez, a Szovjetunióban folytatott titkos kutatásait és kiképzését, valamint a spanyol polgárháborúban elért figyelemre méltó sikereit. Bár elsősorban a két világháború közötti időszakra összpontosít, elemzését a második világháború korai éveire is kiterjeszti, hogy megvizsgálja a Luftwaffe lengyelországi és franciaországi hatékonyságát, és feltárja a britországi csatában elkövetett hibáit.
Corumnak a két világháború közötti német hadseregről szóló elismert tanulmányának kísérőjeként A Luftwaffe emlékeztet minket arra, hogy a hadműveleti doktrína és a valaha volt egyik legnagyobb harcoló haderő kombinációja hogyan változtatta meg kitörölhetetlenül a nemzetek sorsát.
