Olvasói vélemények
Összegzés:A recenziók szerint a Corum és Johnson által írt „Airpower in Small Wars” című könyv történeti áttekintést nyújt a felkelés elleni küzdelemben alkalmazott légierőről, de kritikák érik a mélység hiánya, az erős politikai elfogultság és a tényleges légierő-stratégiákra való minimális összpontosítás miatt. Míg egyes olvasók értéket találnak az oktató jellegű tartalomban és a történelmi kontextusban, mások csalódottak az összefüggéstelen jelleg és a nem elegendő idézettség miatt.
Előnyök:⬤ Történelmi áttekintést nyújt a légierőről a kis háborúkban és a felkelés elleni harcban
⬤ betekintést nyújt és összehasonlítást nyújt a különböző konfliktusokról
⬤ jól kutatott a megalapozó kontextus szempontjából
⬤ hasznos oktatóanyag a repüléssel és hírszerzéssel foglalkozó szakemberek számára
⬤ a fejezetek összefoglalói jók és a következtetések pontosak.
Hátrányok:⬤ Hiányzik a mélység és a részletesség a légierővel kapcsolatos vitákban
⬤ politikai elfogultságokat és idézetekkel nem alátámasztott véleményeket tartalmaz
⬤ összefüggéstelen elbeszélés, ami megnehezíti a követést
⬤ sok oldal elkerülhető lenne, ha az olvasó már ismeri a felkelések történetét
⬤ nem szórakoztató és inkább a politikai elemzésre, mint a légierő taktikáira összpontosít.
(5 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Airpower in Small Wars: Fighting Insurgents and Terrorists
Könyv tartalma:
A háborús légierő alkalmazása a második világháború hatalmas bombázásait juttatja eszünkbe, de a repülőgépek már régóta fontos szerepet játszanak a kisebb háborúkban is. Amióta a franciák 1913-ban a lázadó marokkói törzsek leverésére használták, a légi erőt világszerte korlátozott, de gyakran hosszadalmas kisebb konfliktusokban alkalmazták.
Ez az első átfogó története a légi erőnek a kis háborúkban - az államok és a nem állami csoportok, például felkelők, banditák, frakciók és terroristák közötti konfliktusok - a huszadik század első éveitől napjainkig. Több tucatnyi konfliktust vizsgál meg, amelyek forgatókönyvei markánsan eltérőek: a görög polgárháborút, a Fülöp-szigeteki anti-huk hadjáratot, a francia és brit gyarmati háborúkat, a dél-vietnami háborút az amerikai eszkaláció előtt, a dél-afrikai felkeléselhárítást, a latin-amerikai gerillaellenes műveleteket, valamint az elmúlt négy évtized közel-keleti felkelés- és terrorizmusellenes kampányait.
A szerzők minden egyes háború esetében leírják a konfliktus mindkét oldalán alkalmazott stratégiákat, a részt vevő légierőket és az alkalmazott konkrét légierő-taktikákat. Tárgyalják a szárazföldi hadjáratokat, és megadják a légi hadjáratok megértéséhez szükséges politikai hátteret, és minden esetben megítélik a légierő hasznosságát a legtágabb értelemben. Történelmi áttekintésükben bemutatják, hogyan fejlődtek a légierő formái a repülőgépektől a rendőrségi helikopterekig, a polgári légi tartalékosok repülőgépeiig és a mai pilóta nélküli repülőgépekig. Azt is feltárják, hogy a második világháborút követő kis háborúk hogyan igényeltek új stratégiákat, műveleti megoldásokat és taktikákat.
A szerzők a kis háborúk légierejének ilyen átfogó szemlélete révén képesek értékelést készíteni a légierő alkalmazásának leghatékonyabb és legkevésbé hatékony eszközeiről. Konkrét következtetéseket vonnak le az átfogó stratégia fontosságától kezdve egészen addig, hogy az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek ki kell terjeszteniük a kis háborús kiképzési programokat. A Légierő a kis háborúkban felbecsülhetetlen értékű lesz a katonai szakemberek és a politikai döntéshozók oktatásához a témában, valamint hasznos keretet nyújt a légierő hatékonyabb doktrínájának kidolgozásához a XXI. században várható konfliktusokban való alkalmazásához.
