Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 51 olvasói szavazat alapján történt.
A History of Solitude
A magány mindig is ambivalens státusszal bírt: az egyedüllét élvezete elviselhetővé teheti a társasági életet, de a magányra hajlamos emberekre gyakran gyanakvással vagy szánalommal tekintenek.
David Vincent irodalmi és történelmi források széles skálájára támaszkodva vizsgálja, hogy az elmúlt három évszázadban hogyan viselkedtek az emberek társaság hiányában. Azt állítja, hogy a magány ambivalens természete a modern korban vált kiemelkedő jelentőségűvé. A romantika korának értelmiségei számára a magány az egyre összetettebb modern társadalmakban élő polgárok számára nyújtott pihenést. De miközben a magány keresését a modern élet tünetének tekintették, veszélyes patológiának is tekintették: a világról való vélt lemondásnak, amely pszichológiai zavarokhoz és antiszociális viselkedéshez vezethet.
Vincent feltárja a vallási hatóságok és a politikai intézmények egymást követő kísérleteit a magány kezelésére, a kolostortól a rabok cellájáig, és elmagyarázza, hogy a nyugati társadalom növekvő szekularizációja, urbanizációja és jóléte hogyan vezetett új magányos időtöltések kialakulásához, miközben lehetetlenné tette a magányos közösség hagyományos formáit, az Istennel és az érintetlen természettel való közösséget. A digitális korszak hajnalán a magány új értelmet nyert, mivel a fizikai elszigeteltség és az intenzív társasági élet soha nem látott módon vált lehetővé. Az úgynevezett magányjárvány kialakulásával a világtól való elszakadás természetes emberi vágyának megfelelő történelmi megértése fontosabb, mint valaha. Az A magány története című könyv, amely az első teljes terjedelmű beszámoló a témájáról, széles általános olvasóközönséghez fog szólni.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)