Értékelés:
A könyvről szóló kritikák kiemelik a könyv jól megírt jellegét és a mandzsu etnikum mélyreható elemzését a Csing-dinasztia idején. Az olvasók nagyra értékelik az alapos kutatást és Kína összetett történelmének megértésének fontosságát. Néhány recenzens azonban úgy érzi, hogy a könyvnek hasznára válhatott volna további összehasonlító elemzések és bizonyos témák tárgyalása.
Előnyök:⬤ Jól megírt és érdekes
⬤ erős ajánlás a mandzsu tanulmányok, a történelem és az antropológia iránt érdeklődőknek
⬤ meggyőző, eredeti kutatásokon alapuló elemzést nyújt
⬤ rávilágít a mandzsu etnikum és a Banner-rendszer jelentőségére
⬤ Kína történelmi összefüggéseinek mélyebb megértése.
⬤ Elszalasztott lehetőségek a más történelmi rendszerekkel való összehasonlító elemzésre
⬤ a hagyományos készségek, például a lovasság pragmatikus jelentőségének tárgyalásának hiánya
⬤ némi vita a mandzsuk műveltségének és képességeinek leírása körül.
(5 olvasói vélemény alapján)
The Manchu Way: The Eight Banners and Ethnic Identity in Late Imperial China
1644-ben a mandzsuk, Kína durva északkeleti határvidékén élő, viszonylag ismeretlen nép, megdöntötte a Mingeket, Ázsia leghatalmasabb uralkodóit, és megalapította a Csing-dinasztiát, amely 1912-ig tartott. Ebből az eseményből ered a kínai történelem egyik nagy rejtélye: Hogyan sikerült egy alig írástudó idegen népnek közel 300 éven át hatalmon maradnia egy magasan művelt, számban messze fölényben lévő népesség felett? Ez a probléma csaknem egy évszázada foglalkoztatja a tudósokat, de eddig senki sem közelítette meg a kérdést a mandzsu szemszögéből.
Ez a könyv, az első olyan könyv, amely minden nyelven, főként mandzsu dokumentumokon alapul, gyökeresen új perspektívát nyújt a modern kínai nemzet kialakulásának időszakáról. A szerző az etnicitásról alkotott legújabb kritikai felfogásokra támaszkodva vizsgálja a "Nyolc zászló", a társadalmi és katonai szerveződés egyedülálló mandzsu rendszerének fejlődését, amely döntő szerepet játszott a Mingek meghódításában.
A szerző amellett érvel, hogy Kína uralkodóiként a mandzsu hódítóknak konfuciánus uralkodóként kellett viselkedniük, de nem-han kisebbségként más, összetettebb szempontokkal is szembe kellett nézniük. Hatalmuk nemcsak a legitimitás ortodox kínai felfogásának elfogadásából eredt, hanem - a szerző szerint - a mandzsu "etnikai szuverenitásból" is, amely a hódítók tartós koherenciájától függött.
Amikor az 1700-as évek elején ezt az összetartást a gyors akkulturáció és a mandzsu különlegesség várható elvesztése fenyegette, a mindig is bizonytalan Qing-udvar kétségbeesetten sürgette kegyenceit, hogy tartsák fenn az idealizált "mandzsu út" hagyományait. A szerző azonban bemutatja, hogy nem ez a felhívás, hanem inkább egy szélesebb, a nyolcágú élet realitásaira alapozott identitás artikulálása volt az, ami sikeresen megőrizte a mandzsu etnikumot, és vele együtt a Qing-dinasztiát a huszadik századig.