Olvasói vélemények
Összegzés:A második világháborús német szupernehéz ostromágyúkról szóló könyv alaposan kutatott és gazdagon illusztrált, részletes betekintést nyújt ezekbe a kolosszális fegyverekbe, fejlesztésükbe és használatukba. Míg sok olvasó értékeli a könyv alaposságát és vizuális elemeit, egyesek úgy találták, hogy hiányzik belőle az izgalom és a harci hatás mélysége, így az informatív tartalma ellenére kissé száraznak hat.
Előnyök:Jól kutatott és részletes tartalom, gyönyörűen kivitelezett illusztrációk, érdekes betekintés a haditechnikába, példaértékű elbeszélésszerkezet, és a német nehéztüzérség történelmi összefüggéseire való egyedülálló összpontosítás.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyvből hiányzik az izgalom, ami kissé száraz olvasmányélményt eredményezett; a rengeteg információ ellenére nem közvetített erős érzelmi hatást a fegyverek hadviselésben való hatékonyságát illetően.
(23 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
World War II German Super-Heavy Siege Guns
Könyv tartalma:
Ez egy új története a második világháborús német szupernehéz ostromtüzérségnek, amelyet a nyugati és keleti fronton lévő legfélelmetesebb erődök szétzúzására terveztek.
A második világháború kitörésének közeledtével a náci Németország megrendelte a Krupp és a Rheimetall-Borsig tüzérségi gyártóknak több szupernehéz ostromágyú építését, amelyek létfontosságúak voltak a villámháború útjában álló francia és belga erődök szétzúzására. Ezek a "titkos fegyverek" sokkal nagyobbak voltak, mint az első világháborús ostromtüzérség, és köztük volt a háború legnagyobb tüzérségi darabja, a hatalmas 80 cm-es vasúti ágyú, a "nehéz Gustav" (Heavy Gustav). Ezeknek a bonyolult és masszív tüzérségi eszközöknek a megépítése és tesztelése azonban éveket vett igénybe, és a háború közeledtével a német főparancsnokság sietve újra szolgálatba állított néhány I. világháborús nehéz tüzérségi eszközt, majd nagyszámú cseh Skoda aknavetőt vásárolt, később pedig elkobzott.
Az új szuper ostromágyúk az oroszországi invázió idején kezdtek szolgálatba állni, nevezetesen részt vettek a breszt-litovszki erőd elleni támadásban. Az ostromtüzérség csúcspontja Szevasztopol ostroma volt 1942 nyarán, amely a háború legnagyobb ostromágyúkoncentrációja volt. Ezt követően, amikor Németország 1943 második felében védekező állásba került, az ágyúk hasznossága nagymértékben csökkent, és mind a keleti, mind a nyugati fronton darabosan és szórványosan alkalmazták őket. A német hadsereg összesen mintegy 50 ostromágyút használt a második világháború alatt, ami jóval több, mint az első világháborúban használt harmincöt.
Ez a korabeli fényképekkel és az ágyúkról és alkatrészeikről készült részletes rajzokkal alátámasztott, alapvető fontosságú útmutató ezekről az ágyúkról, amely lenyűgöző részletességgel tárja fel történetüket, fejlődésüket és bevetésüket.
