Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv átfogó áttekintést nyújt a vasúti ágyúk fejlesztéséről és bevetéséről az első világháború alatt, elsősorban a francia, brit és német hadseregek erőfeszítéseire összpontosítva, de amerikai és olasz példákat is bemutat. Rövid terjedelme ellenére a könyv jól illusztrált, és részletesen tárgyalja e tüzérségi lövegek műszaki vonatkozásait és műveleti történetét.
Előnyök:A könyvet alapossága és részletessége miatt dicsérik, annak ellenére, hogy mindössze 48 oldalas. Kiváló minőségű illusztrációkat és fényképeket tartalmaz, lebilincselően mesél a vasúti ágyúk fejlődéséről, és érdekes betekintést nyújt az I. világháború katonai technológiáiba. Számos kritika dicséri a szerzők képességét, hogy egy kissé homályos témát világosan és átfogóan mutatnak be, és ezzel mind az általános, mind a szakemberek számára hozzáférhetővé teszik azt.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy találta, hogy bár a könyv jól leírja az ágyúkat, nem elég mélyreható a vasúti ágyúk hadviselésével kapcsolatos műveleti történetek és logisztika tárgyalása során. Vannak kritikák azzal kapcsolatban, hogy az Osprey-könyvek szabványos formátuma nem tesz teljes igazságot a fényképeknek, és néhány kritika megemlíti, hogy a könyv az átfogóbb tanulmányokhoz képest alapvetőnek vagy túlságosan tömörnek tűnhet.
(32 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Railway Guns of World War I
Könyv tartalma:
Az első világháború a vasúti ágyúk aranykora volt. Ebben a háborúban több vasúti tüzérségi eszközt használtak, mint bármely más konfliktusban, annak ellenére, hogy a háború kezdetén egyik hadsereg sem rendelkezett vasúti ágyúval, és maga a vasúti tüzérség ötlete is viszonylag új volt. A vasúti ágyúk építésének és bevetésének lendületét a lövészárok-háború patthelyzete adta. Az első vasúti ágyúk - amelyeket a francia hadsereg 1915 elején vetett be - egyszerű, rögtönzött konstrukciók voltak, amelyeket a felesleges partvédelmi, erődítési és haditengerészeti ágyúknak a meglévő kereskedelmi vasúti kocsikra történő felszerelésével készítettek. Ezeket az első ágyúkat elsősorban arra vetették be, hogy nehéz tüzérségi támogatást nyújtsanak a frontvonalbeli gyalogságnak. A brit és a német hadsereg követte a példát, és hamarosan a nyugati fronton mindenütt vasúti ágyúkat alkalmaztak. A vasúti tüzérség alkalmazása más frontokra is kiterjedt: Oroszország 1915-ben, Olaszország pedig 1916-ban vetett be több ágyút.
Még az Egyesült Államok is - amely tüzérségét a franciákkal szoros együttműködésben fejlesztette ki - a háború utolsó évében több vasúti ágyúmodellt alkalmazott. Összességében több száz vasúti tüzérségi tüzérségi darabot vetettek be a háború alatt, és a háború végén több szupernehéz vasúti lövegtípust terveztek 1919-es használatra.
Ez a könyv részletesen bemutatja a vasúti ágyúk tervezését és fejlesztését az I. világháború alatt, a legelső alaptervektől a hatalmas, célzottan épített vasúti szörnyágyúkig. A szöveget számos ritka, korábban soha nem publikált fénykép kíséri. A színes illusztrációk a vasúti ágyúk legfontosabb aspektusait ábrázolják.
