Értékelés:
A könyv vegyes kritikákat váltott ki az olvasókból. Egyesek dicsérik a szerző bátorságát, hogy megkérdőjelezi a Maszadáról és a szikáriaiakról szóló bevett narratívákat, míg mások kritizálják a szerzőt a történelmi értelmezésében tapasztalható elfogultság és pontatlanság miatt. A művet úgy tekintik, mint a modern cionista mítoszok és az ókori történelmi beszámolók összehasonlításának vizsgálatát.
Előnyök:Az olvasók nagyra értékelik a szerző bátorságát, hogy megkérdőjelezi a Maszadával és a szikáriusokkal kapcsolatos régóta fennálló hiedelmeket. A művet informatívnak tartják a Maszada-mítosz modern értelmezését és kulturális jelentőségét illetően. Egyes olvasók értékes forrásnak tartják azok számára, akik meg akarják érteni az izraeli nézőpontot és a történelmi kontextust.
Hátrányok:A kritikusok szerint a szerző nem rendelkezik megfelelő történelmi és régészeti képzettséggel, és azzal vádolják, hogy a történelmi tényeket elferdítő szándékkal. Kiemeltek olyan konkrét hibákat, mint a „Sicarii” kifejezés félreértelmezése és Josephus szelektív olvasata. Egyes kritikusok úgy vélik, hogy a könyv fenntartja az egyes történelmi személyiségekkel szembeni előítéleteket, és olyan revizionista nézetet nyújt, amely a múlt bonyolult összefüggéseit félremagyarázza.
(7 olvasói vélemény alapján)
The Masada Myth: Collective Memory and Mythmaking in Israel
A legenda szerint Kr. u. 73-ban 960 zsidó lázadó, akiket az ősi sivatagi Maszada erődítményben ostromoltak, inkább öngyilkosságot követett el, minthogy megadta volna magát a római légiónak. A Maszada történetét egyetlen történelmi forrás rögzítette, így évszázadokig homályban maradt. Nachman Ben-Yehuda izraeli szociológus A Maszada-mítosz című könyvében nyomon követi, hogyan vált a Maszada Izrael állam ideológiai szimbólumává, filmek és minisorozatok drámai témájává, cionisták és izraeli katonák generációi által tisztelt szentéllyé, valamint a modern Izrael legjövedelmezőbb turisztikai látványosságává.
Ben-Yehuda leírja, hogy közel 1800 év elteltével Josephus Flavius hosszú, bonyolult és megalapozatlan elbeszélését a huszadik században hogyan szerkesztették meg és egészítették ki, hogy egy egyszerű és erőteljes hősi mítoszt alkossanak belőle. Megvizsgálja, hogy a Maszada új mitikus elbeszélését miként hozták létre, népszerűsítették és tartották fenn az állam előtti zsidó földalatti szervezetek, az izraeli hadsereg, a régészeti csoportok, a tömegmédia, az ifjúsági mozgalmak, a tankönyvek, a turisztikai ipar és a művészetek. Tárgyalja a különböző szervezeteket és mozgalmakat, amelyek létrehozták a "Maszada-élményt" (általában egy rituális túrát a júdeai sivatagban, amelyet az erőd megmászása és a Maszada történetének drámai felolvasása követ), és azt, hogy hogyan változott évtizedek alatt cionista zarándoklatból turisztikai célponttá.
A történetet nagyobb történelmi, szociológiai és pszichológiai kontextusba helyezve Ben-Yehuda a kollektív emlékezet és a mítoszteremtés elméleteire támaszkodva elemzi Maszada döntő szerepét a modern Izrael nemzetépítési folyamatában és az új zsidó identitás kialakulásában. A deviancia és a társadalmi kontroll szakértőjeként Ben-Yehuda különösen azt vizsgálja, hogyan és miért rekonstruáltak és fabrikáltak hősies történetté egy katonai kudarcot és a tömeges öngyilkosság rejtélyes, nyugtalanító esetét (amely ellentétben áll a judaizmus tanításaival).
