A méh élete

Olvasói vélemények

A kritikák a Maurice Maeterlinck által írt „A méhészek bibliája” című regény csodálatának és kritikájának keveredését mutatják be. Bár sok olvasó értékeli a költői és filozofikus írói stílust, azt is megjegyzik, hogy a könyv sűrű és elkalandozó lehet. Egyesek szerint a könyv gyönyörűen mutatja be a méhek életét, míg mások kritizálják, hogy nem tartalmaz gyakorlati információkat a méhészek számára.

⬤ Költői és gyönyörűen megírt, a méhek iránti mély megbecsülést kiváltó könyv.
⬤ Lenyűgöző betekintést nyújt a méhek életébe és társadalmába.
⬤ Nosztalgikus szemléletet nyújt a méhészeti gyakorlatról.
⬤ Még azok is élvezhetik, akik csak korlátozottan érdeklődnek a méhek iránt.
⬤ Jó esztétikai élvezet és filozófiai elmélkedés a természetről.

⬤ Sűrű és terjedelmes, ezért időnként nehezen követhető.
⬤ Hiányoznak a gyakorlati információk a kezdő méhészek vagy a konkrét útmutatást keresők számára.
⬤ Néha elkalandozik a témától, túlságosan filozofikus elmélkedésekkel.
⬤ Az első fejezetek után a hosszúra nyúlt szövegek miatt fárasztó lehet.
⬤ Nem biztos, hogy a romantikus vagy költői nyelvezetet nem kedvelő olvasók számára hozzáférhető.

(53 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Life of the Bee

Könyv tartalma:

"Ha a méhek eltűnnének a föld színéről, az embernek csak négy éve lenne hátra."

Maurice Maeterlinck 1911-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, ezért a méhek életéről szóló kiváló könyvéért. Ez a nagyszerű költői mű távolról sem egy entomológus tanulmánya, hanem e különleges rovar természetét állítja a középpontba.

A méhek élete igazi filozófiai felfedezőutat jelent a növényvilágról és különösen e társas rovarokról. Ez az eredeti szöveg meglepő tudományos pontossággal és precizitással. Maeterlinck aprólékos megfigyelései a leírások és alapvető kérdések valóságos remekművéhez vezetnek, megkérdőjelezve a megfigyelőt és a megfigyelteket.

Valóban, az analógiák, amelyeket az állatvilág és az emberek birodalma között használ, alázatossá és kíváncsivá, meghatottá és elgondolkodtatóvá tesznek bennünket. A kaptár és a méhek ábrázolása egyszerre válik költőivé, filozofikussá és politikussá.

Maeterlinck a csodálkozás és a tudás között mozogva arra kér bennünket, hogy őrizzük meg azokat a kapcsolatokat, amelyek összekötnek bennünket a természettel. Most, amikor ökológiai katasztrófa fenyegeti ezt a törékeny harmóniát, érdemes elolvasni ezt a könyvet.