Értékelés:
A kritikák kiemelik William Beasley „A Meidzsi-restauráció” című könyvét, amely átfogó és jól megírt beszámolót nyújt a japán történelem egy összetett időszakáról. Bár a Bakumatsu-korszak és a Meidzsi-restauráció alatt bekövetkezett jelentős politikai és társadalmi változásokat hatékonyan tárgyalja, néhány olvasó számára kihívást jelentett a könyvben való eligazodás a sok szereplő és a bonyolult részletek miatt.
Előnyök:⬤ A Bakumatsu-korszak és a Meidzsi-restauráció átfogó bemutatása japán szemszögből.
⬤ Magával ragadó és világos írásmód, amely fenntartja az olvasók érdeklődését.
⬤ Kiváló minőségű fizikai könyv.
⬤ Jelentős betekintést nyújt a társadalmi mobilitásba és az osztályok változásaiba Japánban.
⬤ Segíti a tudományos kutatásokat (pl. diplomamunkák).
⬤ Nehéz nyomon követni a számos szereplőt és azok hovatartozását a nevek hasonlósága miatt.
⬤ Néhány olvasó kissé elavultnak és drágának találta a könyvet.
⬤ Az elbeszélés kihívást jelenthet a japán történelmet nem ismerő olvasók számára.
⬤ Egy kritika megemlített egy eladói problémát a könyv állapotával kapcsolatban (szivarszag).
(9 olvasói vélemény alapján)
Meiji Restoration
Először is, kérdéses a belső és külső tényezők szerepe és relatív fontossága az események alakulásában. A nyugati hatalmak tevékenysége olyan változásokat idézett elő Japánban, amelyekre egyébként nem került volna sor? Vagy csupán felgyorsítottak egy már megkezdett folyamatot? Hasonlóképpen, a nyugati civilizáció adott-e új irányt a japán fejlődésnek, vagy csupán külső formákat biztosított, amelyeken keresztül a bennszülött változások megnyilvánulhattak? Mátrix volt, vagy csak egy bevásárlólista?
Másodszor, mennyiben volt a modern Japán fejlődése bizonyos értelemben "elkerülhetetlen"? Vajon a Meidzsi-társadalom fő vonásai már a Tempo reformokban is benne rejlettek, és csak egy megfelelő kiváltó okra vártak, hogy életre keljenek? Szűkebb értelemben: a Meidzsi-intézmények jellegét a Tokugawa-ellenes mozgalom társadalmi összetétele határozta-e meg, vagy az csak a Bakufu megdöntése után alakult ki? Ez a napi politika és a hosszú távú társadalmi-gazdasági változások közötti kapcsolat problémáját veti fel. Toyamát parafrazálva azt lehet állítani, hogy a külügyekről folytatott politikai vita biztosította az eszközt ahhoz, hogy az alapvető társadalmi-gazdasági tényezők érvényre jussanak.
Vagy azt is mondhatjuk Szakatával együtt, hogy a társadalmi-gazdasági változások jelentősége abban áll, hogy segítettek eldönteni, hogyan dolgozták ki a külföldi kérdés alapvetően politikai következményeit. A hangsúlyok különbözősége jelentős.
Végezetül, vajon a legújabb kori történészek más kérdésekkel való foglalatosságukban szem elől tévesztettek-e valami fontosat az eszmék qua eszmék viszonylagos elhanyagolásával? Nem kellene-e talán abbahagynunk, hogy a császár iránti lojalitást egyszerűen valami más megnyilvánulásaként kezeljük? Végül is azok az emberek, akiknek a tetteit tanulmányozásunk tárgyát képezik, elég komolyan vették ezt a hűséget, minden bizonnyal a politika eszközeként, ha nem is hitvallásként.
