A mennyország eltévedt: Krisztus királysága a földön

Olvasói vélemények

Ez a könyv az eszkatológia posztmillienniumi perspektíváját mutatja be, hangsúlyozva Krisztus földi királyságának győzedelmes szemléletét. Magával ragadó, világos és reményteli üzenetet kínál, bár egyes olvasók úgy érzik, hogy nincs benne elég mélység és gyenge a befejezés. Míg sokan értékelik a friss meglátásokat és a bátorítást, amit nyújt, a kritikusok szerint nem védi meggyőzően az érveit, és félrevezetőnek találják a címét.

⬤ Magával ragadó és szellemes írói stílus.
⬤ Világos és tömör áttekintést nyújt a posztmillennializmusról.
⬤ Reményteli jövőképet nyújt Krisztus országáról és az egyház küldetéséről.
⬤ Sok olvasó átalakítónak és elgondolkodtatónak találta.
⬤ Lényeges üzenetet fogalmaz meg a keresztények számára a Krisztus győzelmének fényében való életről.

⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy hiányzik belőle a mélység és a részletes érvelés.
⬤ A könyv befejezését gyenge vagy elégtelennek ítélték.
⬤ Néhányan félrevezetőnek találták a címet, mivel a „mennyországgal” kapcsolatos más hangsúlyt vártak.
⬤ A kritikusok szerint a könyv nem veszi megfelelően figyelembe az ellenérveket, és nem ad koherens posztmillienniumi keretet.

(39 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Heaven Misplaced: Christ's Kingdom on Earth

Könyv tartalma:

Bár a legtöbb keresztény tartózkodik attól, hogy pontosan megjósolja, mikor lesz vége a világnak, sokan úgy vélik, hogy amikor a földi vég elérkezik, az katasztrófa lesz.

Arra számítanak, hogy mielőtt Krisztus visszatér, hogy visszaszerezze az övéit, a Sátán kiszabadul a láncaiból, és visszatér, hogy pusztítást végezzen bolygónkon. A részletek változóak, de az általános feltételezés ugyanaz: a dolgok sokkal, de sokkal rosszabbra fordulnak, mielőtt jobbra fordulnának.

De vajon tényleg ezt tanítja a Biblia? Douglas Wilson, félretéve a teológiai kifejezéseket, amelyek gyakran összezavarják és összezavarják ezt a kérdést, ehelyett az eszkatológiát a világ legnagyobb történetének - az emberiség történetének - végeként magyarázza. Visszafordítja figyelmünket a Szentírás történeteire és próféciáira, és a „reményteli optimizmus” mellett érvel, vagyis amellett a hit mellett, hogy Isten hű lesz ígéreteihez, hogy akarata úgy fog megtörténni a földön, ahogyan a mennyben, és hogy a karácsonykor megénekelt béke és jóakarat egy napon valósággá válik itt a földön.