A mennyország története: Az éneklő csend

Olvasói vélemények

Jeffrey Burton Russell könyve mélyreható tudományos megközelítést kínál a mennyország fogalmáról, elsősorban a keresztény teológiára összpontosítva. Míg sok olvasó dicsérte a könyvet szép írása és hozzáférhetősége miatt, néhányan úgy érezték, hogy terjedelmében és megközelítésében korlátozott.

A jól megalapozott tudományosság, a szépen megírt és közérthető próza, a lebilincselő és elgondolkodtató tartalom hidat képez a tudományos teológia és a közérthetőség között, és erősen ajánlott a téma iránt érdeklődőknek.

A Mennyország keresztény szemléletére való szűkös összpontosítás, más vallási nézetek korlátozott feltárása, és néhány olvasó úgy találta, hogy nem felelt meg a Mennyország szélesebb körű történetére vonatkozó elvárásainak.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A History of Heaven: The Singing Silence

Könyv tartalma:

Jeffrey Burton Russell, aki a Sátánról és a pokolról szóló történelmi beszámolóiról ismert, az örökkévalóság fényesebb oldalát, a mennyországot tárja fel. Eltekintve a jóságról alkotott közhelyes képektől, amelyek még a mennyországot is elviselhetetlenné tehetik, a szerző annak történetével serkenti a képzeletünket, hogy miként képzelték el a paradicsomi örömöt olyan írók, filozófusok és művészek, akik számára a mennyország közelgő valóság volt. Russell nemcsak az ókori zsidóknál, görögöknél és rómaiaknál, valamint a korai és középkori keresztényeknél fellelhető fogalmakat tárja fel, hanem a mennyországgal kapcsolatos intellektuális problémákat is tárgyalja: hogyan "telik" az idő az örökkévalóságban? a mennyország egy hely vagy egy állapot? ki van benne és ki nincs? mi történik a testtel és a lélekkel a halál és az ítéletnap között? Russell hangsúlyozza, hogy a logikát megcáfoló, sem teret, sem időt nem elfoglaló hely fogalmát leginkább a költészet és a paradoxon, valamint az olyan misztikusok látomásai révén lehet megközelíteni, mint Bernard, Julian of Norwich és Eckhart.

Az Isteni Szent János kinyilatkoztatása után a mennyország eddigi legmagasztosabb és legátfogóbb portréja nem egy teológustól, hanem egy költőtől származik - Dante Alighieri Isteni komédiájában. Russell mennyország-története annak eleven elemzésében csúcsosodik ki, hogyan írta le Dante a leírhatatlan dicsőségét. A fény, a mozgás és a közösség felülmúlhatatlan képei, amelyeket Dante oly ügyesen használ Isten jelenlétének közvetítésére, a mennyországról mint kertről vagy udvarról alkotott zsidó képben és az elíziumi mezők görög képében gyökereznek.

A jelenlegi tudományos meglátásokat a múltból összegyűjtött hatalmas ismeretanyaggal együtt használva Russell a mennyország eszméjét önmagában érvényesnek és fontosnak tekinti - olyasvalaminek, amit a benne hívők szemszögéből kell megérteni. Maga a nyelvhasználata elmerít bennünket a mennyet keresők gondolataiban, és gazdag anyagot nyújt az elmélkedéshez.