A mi emberünk Charlestonban: Nagy-Britannia titkos ügynöke a polgárháborús Délvidéken

Olvasói vélemények

Christopher Dickey „Emberünk Charlestonban” című könyve alapos betekintést nyújt Robert Bunch brit konzul szerepébe a polgárháború idején, és a Konföderáció brit elismerésének megakadályozására tett diplomáciai erőfeszítéseire összpontosít. Bunch küldeményein keresztül a könyv feltárja a déliek rabszolgasághoz és elszakadáshoz való hozzáállását, miközben egyedülálló külföldi nézőpontot kínál az amerikai történelemhez.

⬤ Jól kutatott és jól megírt, nagyszerű elbeszélést nyújt.
⬤ Egy brit diplomata szemszögéből egyedülálló perspektívát kínál az amerikai polgárháborúra.
⬤ A charlestoni élet és a rabszolgasággal kapcsolatos déli gondolkodásmód lebilincselő ábrázolása.
⬤ Rávilágít a gyakran figyelmen kívül hagyott fontos történelmi tényekre, különösen Nagy-Britannia rabszolgasággal kapcsolatos álláspontját és annak a háborúra gyakorolt hatását illetően.
⬤ Az olvasót leköti és bevonja Bunch történetébe.

⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv szűken Bunch nézőpontjára összpontosít, és hiányzik a szélesebb kontextus.
⬤ A félrevezető cím egy kémthrillert sugall, miközben a tartalom inkább történelmi beszámoló.
⬤ Kritika a Bunch mint személy és a charlestoni mindennapi élet mélységéről szóló betekintésről.
⬤ Néhányan úgy találták, hogy a tempó nem olyan izgalmas, mint várták, és úgy jellemezték, hogy hiányzik belőle a lebilincselő kémtörténet.

(270 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Our Man in Charleston: Britain's Secret Agent in the Civil War South

Könyv tartalma:

A Konföderáció és Nagy-Britannia elismerése között egy valószínűtlen angol állt, aki gyűlölte a rabszolgakereskedelmet. Tettei segítettek meghatározni egy nemzet sorsát.

Amikor Robert Bunch 1853-ban Charlestonba érkezett, hogy elfoglalja a brit konzuli posztot, fiatal volt és tele ambícióval, de még ő sem tudta volna elképzelni, hogy milyen hihetetlen szerepet fog játszani a később kibontakozó történelemformáló eseményekben. Abban a korban, amikor a diplomaták gyakran kémek voltak, Bunch munkájához tartozott, hogy hírszerzési információkat küldjön vissza a londoni brit kormánynak. Ám amikor az Egyesült Államok polgárháború kitörésével fenyegetett, Bunch kettős életet élt: egyfelől barátságos hétköznapokba rendezkedett be rabszolgatartást kedvelő szomszédaival, másfelől pedig dühödten dolgozott azon, hogy meghiúsítsa az új Konföderáció létrehozására irányuló terveiket.

Az elszakadás és a háború közeledtével a déli államok lehetetlen helyzetbe kerültek. Tudták, hogy a Konföderáció túléléséhez elengedhetetlen lenne Nagy-Britannia elismerése, és azt is, hogy ezt az elismerést valószínűleg megtagadnák, ha Dél újra megnyitná az atlanti rabszolgakereskedelmet. De ahogy Bunch a Charlestonban, az elszakadás forrongó epicentrumában lévő helyéről aprólékosan feljegyezte, ez a kereskedelem egyre nőtt. És miközben a déli vezetők továbbra is nyilvánosan titkolóztak szándékaikról, Bunch titkos küldeményeket küldött vissza a Külügyminisztériumba, amelyekben az igazságra figyelmeztetett: arra, hogy a gazdasági túlélés arra kényszeríti majd a délieket, hogy tömegesen importáljanak rabszolgákat Afrikából. Amikor a háború fogaskerekei végül elkezdtek forogni, és Bunchot egy tényleges kémküldetésre vezényelték, hogy felvegye a kapcsolatot a konföderációs kormánnyal, az Unió és Nagy-Britannia közötti harc közepén találta magát, amely azzal fenyegetett, hogy - William Seward külügyminiszter dicsekvése szerint - "lángokba borítja a világot".

Ebben a mesterien elmesélt történetben Christopher Dickey úgy mutatja be Bunch konzult, mint a rabszolgaság és a nyomor kapuit újra megnyitni kívánók, illetve az áradatot örökre visszaszorítani kívánók közötti harc egyik kulcsfiguráját. A diplomaták, újságírók, szenátorok és kémek figyelemre méltó szereplőgárdáját felvonultató A mi emberünk Charlestonban a háború küszöbén álló nagyhatalmak közötti bonyolult, intenzív kapcsolatot mutatja be.

A keményfedeles kiadásból.