A mongol inváziók Japánban 1274 és 1281-ben

Olvasói vélemények

A könyv részletesen elemzi a Japán elleni mongol inváziót, kitérve a történelmi összefüggésekre, a katonai taktikára és az invázió utóhatásaira. A könyv jól megalapozott, és az elsődleges forrásanyagok szűkössége ellenére új meglátásokat nyújt a legújabb régészeti leletek alapján. A recenzensek általában informatívnak és lebilincselőnek találják, különösen a hadtörténelem iránt érdeklődők számára.

A téma alapos lefedése részletes információkkal, jól illusztrálva térképekkel és CGI-fotókkal, jó írásmóddal, hasznos a történelem szakosok és az amatőr történészek számára, új perspektívákat kínál az eseményekre és a katonai taktikákra.

Gyenge minőségű színes táblák és térképek a Kindle változatban, néhány kritikus úgy érzi, hogy az információk kissé ismerősek, ha olvasták a szerző korábbi műveit, és néhányan megemlítik, hogy úgy tűnik, hogy könnyedén érinti a történelem egyes aspektusait, ahelyett, hogy kimerítő beszámolót nyújtana.

(26 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Mongol Invasions of Japan 1274 and 1281

Könyv tartalma:

Khubilai kán, Kína mongol császára két kísérlete, hogy 1274-ben és 1281-ben megszállja Japánt, egyedülálló eseményt jelent mindkét ország történelmében. A japán szamurájokat állították szembe a sztyeppék ádáz harcosaival, akik a fél ismert világot meghódították.

Korea mongol meghódításával jelentős mennyiségű tengeri erőforrással rendelkeztek, ami lehetővé tette számukra, hogy először gondolkodjanak komolyan azon, hogy egy inváziós sereggel átkeljenek a Korea és Japán közötti Cushima-szoroson. Az első invázió, amely vad portyázással kezdődött Tsushima és Iki szigetein, a Hakata-öbölben kötött ki, és a szamuráj védőket a szárazföld belsejébe szorította vissza. A japán védők szerencséjére egy vihar szétszórta a mongol inváziós flottát, ami arra késztette őket, hogy feladják ezt a kísérletet.

A köztes években a japánok védelmi előkészületeket tettek, a mongolok pedig növelték flottájukat és hadseregüket, így a második invázió a világtörténelem addigi egyik legnagyobb tengeri expedícióját jelentette. Ez a kísérlet ugyanazt a partraszállási helyet, a Hakata-öblöt célozta, és az új védművek és az agresszív japán védők részéről keményebb ellenállásba ütközött. A mongol flottát egy tájfun - a kami kaze (isteni szél) - egy sor nagyobb japán támadás miatt arra kényszerítették, hogy a hajóikon horgonyon maradjanak, és a megszállók 90 százalékát elpusztította. Bár a 13. század végén és a 14. század elején további előkészületek történtek a mongolok támadására, 1945-ig ez bizonyult a hazai szigetek elleni invázió utolsó reális fenyegetésének.