A motívumok retorikája

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik Kenneth Burke jelentőségét a retorikában, ugyanakkor megjegyzik, hogy összetett írásmódja milyen kihívásokat jelent. Sok olvasó felismeri munkásságának, különösen „A motívumok retorikájának” alapvető jelentőségét a terület megértése szempontjából, annak ellenére, hogy nehezen olvashatónak találja. Egyesek szerint más műveinek, például az „A Grammar of Motives” című művének előzetes ismerete javítja a megértést. Ezzel szemben mások azt kifogásolják, hogy a könyv szükségtelenül homályos és szövevényes, és hiányzik belőle az áttekinthetőség.

⬤ Alapvető szöveg a retorika és a kommunikáció megértéséhez.
⬤ Jelentős betekintést nyújt az emberi motivációba és szimbolizációba.
⬤ Alapvető olvasmány a retorika és a társadalomelmélet hallgatói számára.
⬤ Mély és gondolatokban gazdag, kritikai szókincs, amely segít az érvek elemzésében.
⬤ A modern retorikai tanulmányok egyik alapműve.

⬤ Nehéz és szövevényes írásmódja miatt nehéz olvasni és követni.
⬤ A jobb megértéshez Burke más műveinek előzetes ismerete szükséges.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy szükségtelenül terjedelmes.
⬤ Még a tapasztalt olvasók (például a professzorok) is elismerik, hogy nehézségekbe ütközik a teljes megértése.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Rhetoric of Motives

Könyv tartalma:

Kenneth Burke kritikusként kezdetben tisztán esztétikai és irodalmi szempontokkal foglalkozott.

Az Ellenmondás (1931) után azonban elkezdte megkülönböztetni az irodalomban a "retorikai" vagy meggyőző komponenst, és ezután a nyelv és az emberi viselkedés filozófusává vált.

Az A Grammar of Motives (1945) és A Rhetoric of Motives (1950) című művekben Burke "szimbolikus cselekvésről" alkotott felfogása érvényesül: minden emberi tevékenység - nyelvi vagy nyelven kívüli - a szimbolizálás módozata.

Az embert mint szimbólumhasználó (és -másoló) állatot határozza meg. A kritikus feladata az emberi szimbolizálás értelmezése lesz, bárhol is találja, azzal a céllal, hogy megvilágítsa az emberi motivációt. Így az irodalomkritikus hatókörét immár a társadalmi és etikai területekre is kiterjeszti.

A Motívumok nyelvtana "módszertani meditáció" olyan összetett nyelvi formákról, mint a színdarabok, történetek, versek, teológiák, metafizikai rendszerek, politikai filozófiák, alkotmányok. A Motívumok retorikája a meggyőzés és az azonosulás emberi módjaira terjeszti ki a területet. A meggyőzés, ahogy Burke látja, "az előnyök legdurvább keresésétől kezdve, mint az eladásösztönzés vagy a propaganda, az udvarláson, a társadalmi etiketten, a nevelésen és a prédikáción át egészen a "tiszta" formáig terjed, amely a fellebbezés folyamatában gyönyörködik, önmagáért, csakis önmagáért, hátsó szándék nélkül. Az azonosulás pedig a politikustól kezdve, aki a földművesek közönségéhez szólva azt mondja: 'Magam is földműves fiú voltam', a társadalmi státusz misztériumain keresztül a misztikusnak a minden létezés forrásaival való áhítatos azonosulásáig terjed.".