Állandóság és változás: A cél anatómiája, harmadik kiadás

Olvasói vélemények

A kritikák Kenneth Burke „Permanence and Change” című művét a retorika és a társadalomelmélet területén alapvető és elgondolkodtató műként emelik ki. Sok olvasó értékeli Burke magával ragadó stílusát és a könyv mélységét, bár megjegyzik, hogy a könyv összetett és kihívást jelenthet a megértése az eszméinek előzetes ismerete nélkül. A szöveget dicsérik annak feltárása miatt, hogyan befolyásolja a nyelv az emberi viselkedést és az értelmezés természetét.

⬤ Magával ragadó írói stílus
⬤ a nyelv és a retorika mélyreható feltárása
⬤ elengedhetetlen Burke munkásságának megértéséhez
⬤ értékes betekintés az emberi viselkedés és értelmezés világába
⬤ erős bevezetés és kiegészítő anyagok
⬤ kifizetődő és intellektuálisan ösztönző.

⬤ Kihívást jelenthet és összetett lehet
⬤ nehéz lehet megérteni Burke gondolatainak előzetes ismerete nélkül
⬤ egyes szakaszok nehézkesnek tűnnek
⬤ nem a legkönnyebb olvasmány.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Permanence and Change: An Anatomy of Purpose, Third Edition

Könyv tartalma:

Az Állandóság és változás című könyvet a nagy gazdasági világválság mélyén írták és adták ki először. Az Attitudes Toward History két évvel később követte.

Ezek forradalmi szövegek voltak a kommunikációelméletben, és mint klasszikusok, megőrizték energiával teli töltésüket. A Permanence and Change az emberi kommunikációt az ideális együttműködés szempontjából tárgyalja, míg az Attitudes Towards History a tényleges emberi társulásokra jellemző taktikákat és konfliktusmintákat jellemzi. A Permanence and Change-ben Burke úttörő módon állapítja meg, hogy a forma éppúgy áthatja a társadalmat, mint a költészet és a művészetek.

Innen ered az a mesteri gondolata, hogy a művészet formái nem kizárólag esztétikaiak: a vihar ciklusai, a napfelkelte fokozatai, egy járvány stádiumai, Hamlet herceg bukása mind a progresszív forma példái. Az Állandóság és változás új kiadása Hugh Dalziel Duncan hosszú szociológiai bevezetőjét nyomtatja újra, és tartalmaz egy jelentős új utószót, amelyben Burke újra megvizsgálja korai gondolatait saját gondolkodásának és a társadalomelmélet későbbi fejleményeinek fényében.