Ends of Cinema
A digitális korszak hajnalán, a huszadik század utolsó évtizedeiben a film- és médiatudományok kutatói a mozinak vélt dolgok várható végével küzdöttek: az analóg celluloidgyártással, a sötétbe borult nyilvános mozikkal, a fesztiválkultúrával. A huszadik század folyamán már többször felmerült a "mozi végének" fogalma - a hang és a szín bevezetésétől a televízió és a videó megjelenéséig -, és A mozi vége című kötetben a szerzők újra felelevenítik ezt a vitát, hogy a huszonegyedik században a mozi végéről, valamint irányairól és új kezdeteiről gondolkodjanak.
Ebben a kötetben a film- és médiatudományok élvonalába tartozó tudósok a mozi több lehetséges "célját" kérdőjelezik meg: céljait és tereit, a poszt-színházhoz való viszonyát, faji dinamikáját és környezeti vonatkozásait, valamint elméleti és történelmi következtetéseit. Az itt összegyűlt tudósok a digitális kontra analóg kérdés kiszámítható kérdésén túllépve a kritikai elméletre és a történeti kutatásokra támaszkodva a mozit médiatársai mellett vizsgálják: a televízió, a galériatér, a digitális média és a színházi környezetek mellett. A Mozi végei aláhúzza a film- és médiatudományok közös projektjét, hogy megnyissák azt, ami elzártnak tűnik, és folyamatosan újra feltalálják a válaszképtelennek tűnő megközelítéseket.
Közreműködők: M: Caetlin Benson-Allott, Georgetown U; James Leo Cahill, U of Toronto; Francesco Casetti, Yale U; Mary Ann Doane, U of California Berkeley; Andr Gaudreault, U de Montr al; Michael Boyce Gillespie, City College of New York; Mark Paul Meyer, EYE Filmmuseum; Jennifer Lynn Peterson, Woodbury U, Los Angeles; Amy Villarejo, Cornell U.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)