A múlt jelenléte: A morfikus rezonancia és a természet emlékezete

Olvasói vélemények

A Rupert Sheldrake könyvéről szóló kritikák, „A múlt jelenléte: A morfikus rezonancia és a természet emlékezete” című könyvek az innovatív ötletek iránti csodálat és a spekulatív jelleg kritikájának egyvelege. Sok olvasó szerint Sheldrake elméletei tanulságosak és úttörőek, és megkérdőjelezik a biológiáról és az öröklődésről alkotott hagyományos tudományos nézeteket. Néhány kritikus azonban szkeptikusan nyilatkozik elképzeléseinek hitelességéről, azt sugallva, hogy azok túlságosan túlmutatnak az empirikus bizonyítékokon.

Rendkívül fontos és informatív, mély betekintést nyújt a morfikus rezonanciába és a biológiába.

Ösztönzi a gondolkodásmódot, ösztönzi a szellemi vitákat.

(30 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Presence of the Past: Morphic Resonance and the Memory of Nature

Könyv tartalma:

Megmagyarázza, hogy az önszerveződő rendszerek - a kristályoktól az emberi társadalmakig - hogyan osztoznak kollektív emlékezetükben, amely befolyásolja formájukat és viselkedésüket.

- Tartalmazza a morfikus rezonancia elméletét alátámasztó új bizonyítékokat és kutatásokat.

- Feltárja, hogy a morfikus rezonancia milyen fontos szerepet játszik nemcsak az állati ösztönökben és a kulturális öröklődésben, hanem az evolúció szélesebb körű folyamatában is.

- Megmutatja, hogy a természetet nem rögzített törvények, hanem szokások és kollektív emlékek irányítják.

Rupert Sheldrake cambridge-i biológus A múlt jelenléte című könyvének ebben a teljesen átdolgozott és frissített kiadásában új bizonyítékokat és kutatásokat sorakoztat fel a morfikus rezonancia ellentmondásos elméletének alátámasztására, és feltárja annak messzemenő következményeit a biológia, a kémia, a fizika, a pszichológia és a szociológia területén.

Elmélete szerint minden önszerveződő rendszer - a kristályoktól az emberi társadalomig - örököl egy kollektív emlékezetet, amely befolyásolja formájukat és viselkedésüket. Ez a kollektív emlékezet a morfikus mezőkön keresztül működik, amelyek szervezik a növények és állatok testét, koordinálják az agyak tevékenységét, és a tudatos mentális tevékenység hátterében állnak. Sheldrake bemutatja, hogy minden emberi lény hogyan támaszkodik és járul hozzá a kollektív emberi emlékezethez, és hogy még az egyéni emlékeink is inkább a morfikus rezonanciától függenek, mint az agyban való fizikai tárolástól. Feltárja, hogy a morfikus rezonancia milyen fontos szerepet játszik nemcsak az állati ösztönökben és a kulturális örökségben, például a vallásban és a rituálékban, hanem az evolúció tágabb folyamatában is, amelyről Sheldrake kimutatja, hogy inkább a megszokás és a kreativitás kölcsönhatása, mint a "legerősebbek túlélése".

Sheldrake új felfogása az életről, az anyagról és az elméről az elavult, mechanisztikus világkép helyett, amely a tizenkilencedik század óta uralja a biológiát, azt mutatja, hogy a természetet nem rögzített törvények irányítják, hanem alapvetően szokásszerű. És mivel az emlékezet a természet velejárója, magyarázza, ahhoz, hogy sikeresen túléljünk az elkövetkező nemzedékek számára, fel kell adnunk régi gondolkodási szokásainkat, és újakat kell elfogadnunk: olyan szokásokat, amelyek jobban alkalmazkodnak az élethez egy olyan világban, amely a múlt jelenlétében él - és a jövő jelenlétében is.