Értékelés:
Rupert Sheldrake könyvéről szóló kritikák a morfikus rezonancia és a formatív okság elméleteivel kapcsolatos intrika és szkepticizmus keverékét mutatják. A kritikusok nagyra értékelik, hogy Sheldrake megkérdőjelezi a hagyományos tudományos nézeteket, jól megalapozott érveit és lebilincselő írói stílusát. Néhányan azonban kritizálják, hogy az elképzelései túlságosan bonyolultak vagy nem elég világosak, és több empirikus bizonyítékot követelnek.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és elgondolkodtató írásmód.
⬤ Megkérdőjelezi a hagyományos tudományos paradigmákat, és nyitott gondolkodásra ösztönöz.
⬤ Jól kutatott, kiterjedt hivatkozásokkal.
⬤ Gyakorlati alkalmazásokat és lehetséges magyarázatokat kínál a megoldatlan tudományos kérdésekre.
⬤ Sok kritikus üdítőnek és eredetinek találta az elméleteket.
⬤ Néhány olvasó túlságosan technikai jellegűnek találja, és túl nagy hangsúlyt fektet a kémiára vagy a fizikára.
⬤ A kritikusok szerint a kulcsfogalmak nincsenek jól definiálva, ami a könyv egyes részeit nehezen érthetővé teszi.
⬤ Néhány kritikus szkeptikus Sheldrake elméleteinek érvényességét illetően, és szigorúbb tesztelést és empirikus alátámasztást sürget.
⬤ Néhány olvasó úgy véli, hogy az elképzelések homályosak vagy elavult filozófiai érvekre emlékeztetnek.
(75 olvasói vélemény alapján)
Morphic Resonance: The Nature of Formative Causation
Az úttörő könyv új, frissített és bővített kiadása, amely az evolúció radikális megközelítésével tűzvihart kavart a tudományos világban.
- Megmagyarázza, hogy a morfikus rezonancia révén hogyan határozzák meg az élőlények múltbeli formái és viselkedése a jelenben élő hasonló élőlények formáit és viselkedését.
- Feltárja azokat a nem anyagi kapcsolatokat, amelyek lehetővé teszik a közvetlen kommunikációt téren és időn keresztül.
Az A New Science of Life első megjelenésekor a Nature című brit folyóirat "az elmúlt évek legjobb égető jelöltjének" nevezte. A könyv megkérdőjelezte az élet uralkodó mechanisztikus elméletét, amikor szerzője, Rupert Sheldrake, a Royal Society egykori tudományos munkatársa azt javasolta, hogy a morfogenetikus mezők felelősek a rendszerek jellegzetes formájáért és szerveződéséért a biológiában, a kémiában és a fizikában - és hogy mérhető fizikai hatásaik vannak. A morfogenetikus rezonancia elméletét felhasználva Sheldrake képes volt újraértelmezni a természet szabályszerűségeit, amelyek inkább hasonlítanak szokásokra, mint megváltoztathatatlan törvényekre, és ezzel az élet és a tudatosság újfajta megértését kínálta.
A könyv első megjelenése óta eltelt években Sheldrake folytatta kutatásait, hogy bebizonyítsa, hogy a szervezetek múltbeli formái és viselkedése közvetlen, téren és időn átívelő, immateriális kapcsolatokon keresztül befolyásolja a jelenlegi szervezeteket. Ez magyarázatot adhat arra, hogy miért kristályosodnak ki annál könnyebben új vegyi anyagok szerte a világon, minél többször alakultak már ki kristályaik, és hogy ha a laboratóriumi patkányok egy helyen megtanulták, hogyan kell egy labirintusban navigálni, úgy tűnik, máshol a patkányok könnyebben megtanulják azt. Rupert Sheldrake több mint két évtizednyi új kutatással és adatokkal még erősebb érveket hoz fel a formatív oksági elmélet érvényessége mellett, amely gyökeresen átalakíthatja azt, ahogyan a világunkat és a jövőnket látjuk.
