Olvasói vélemények
Összegzés:Margolis professzor „The Arts and the Definition of the Human” című könyvét a művészetfilozófiához való jelentős hozzájárulásnak tekintik, amely a kanti hagyományt hegeli szemszögből kritizálja. Összetett filozófiai vitákat tárgyal, és kitér a művészet emberi felfogásának kultúrtörténet által befolyásolt természetére. Megjegyezzük azonban, hogy a könyv nem feltétlenül alkalmas kezdők számára, és a teljes megértéshez erős filozófiai háttérre van szükség.
Előnyök:⬤ Margolist az esztétika egyik legjobb kortárs filozófusának tartják.
⬤ A könyv éleslátó kritikát fogalmaz meg a meglévő filozófiai hagyományokkal, különösen a kanti esztétikával szemben.
⬤ Hangsúlyozza a kulturális és történelmi kontextus fontosságát a művészet és az emberi lét megértésében.
⬤ A szerző hatalmas tudása és termékeny munkássága hozzájárul a viták mélységéhez.
Hátrányok:⬤ A könyv nem alkalmas kezdők számára; a filozófiai fogalmak előzetes ismeretét feltételezi.
⬤ Egyes szakaszok még a végzős hallgatók számára is kihívást jelenthetnek, gondos újraolvasást igényelnek.
⬤ Az esszégyűjteményt összefüggéstelennek érezhetjük, és nem mindig világos, hogyan kapcsolódnak egymáshoz.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Arts and the Definition of the Human: Toward a Philosophical Anthropology
Könyv tartalma:
A Művészetek és az ember definíciója egy újszerű elméletet mutat be, amely szerint önmagunkat - gondolatainkat, felfogásunkat, kreativitásunkat és más tulajdonságainkat, amelyek emberré tesznek minket - a történelemben elfoglalt helyünk, és különösen a kultúránk és a nyelvünk határozza meg.
Margolis elveti azt az elképzelést, hogy a történelem folyamában bármilyen fogalom vagy igazság rögzített és objektív marad, és feltárja, hogy az emberi lénynek (vagy "filozófiai antropológiának") ez a kulturálisan meghatározott és változó elmélete szükséges ahhoz, hogy a művészetnek értelmet adjunk. Megmutatja, hogy egy festménynek, szobornak vagy versnek nem lehet egyetlen helyes értelmezése, mert a művészet megalkotását és érzékelését mindig is enyhíti történelmi és kulturális kontextusunk.
Parmenidésztől és Platóntól Kantig, Hegelig és Wittgensteinig, művészettörténészektől Damischtól Elkinsig, művészektől Van Eycktől Michelangelón és Wordsworth-től Duchamp-ig, Margolis a művészet filozófiáját filozófiai antropológiájával átszövi, amely élesen megkérdőjelezi a képzőművészetről és a személyiség természetéről alkotott uralkodó nézeteket.
