Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv egyedülálló perspektívát nyújt a Nagy Ébredésről, és amellett érvel, hogy annak jelentősége inkább gyarmatközi esemény volt, mint pusztán helyi ébredések sorozata. Bár alapos elemzéséért és átgondolt írásmódjáért dicsérik, kritika éri a könyvet a nagyon kis terjedelem és a történelem keresztény hatásaival szembeni vélt elfogultság miatt.
Előnyök:Más nézőpontot kínál a Nagy Ébredésről, jól megírt és alapos elemzés, erős történelmi érvek, jó a gyarmati Amerika iránt érdeklődőknek, pozitívan változtatta meg egy diplomamunka hangvételét.
Hátrányok:A nagyon kicsi nyomtatás kihívást jelent az idősebb olvasók számára, egyes olvasók keresztényellenes elfogultságot érzékelnek a szerző nézőpontjában, kritika a szerző objektivitásával és a történelmi tényekhez való hozzáállásával kapcsolatban.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Inventing the Great Awakening
Könyv tartalma:
Ez a könyv egy elképesztő transzatlanti jelenség, az Amerikában első nagy ébredésként ismert evangéliumi ébredés (1735-1745) története. Az 1730-as évek közepétől kezdve az ébredés támogatói és ellenzői egyaránt kommentálták az egyik megfigyelő által "nagy hódolatnak" nevezett esemény rendkívüli jellegét, a rögtönzött szabadtéri prédikációkat, az újsághirdetéseket és az akár 20 000 résztvevőt számláló gyűléseket. Frank Lambert, a Nagy Ébredés vezetőjének, George Whitefieldnek az életrajzírója áttekintést nyújt erről a fontos epizódról, és új magyarázatot javasol az eredetére.
A Nagy Ébredés, bármennyire is drámai volt, mindazonáltal egészen a bekövetkezése utánig nem kapott nevet, és vezetői nem alkottak olyan tanítást vagy szervezeti struktúrát, amely történelmi feljegyzéseket eredményezett volna. A dokumentáció hiánya lehetővé tette a közelmúlt tudósai számára, hogy azt feltételezzék, hogy a mozgalmat a tizenkilencedik századi történészek "találták ki". Egyes szakemberek még azt is gondolják, hogy teljes egészében az egymást követő generációk konstruálták, akik visszamenőlegesen összekapcsolták a szórványos eseményeket, hogy egy állítólagos történelmi fejlődést fabrikáljanak. Ezeket az értelmezéseket megkérdőjelezve Lambert mindazonáltal bemutatja, hogy a Nagy Ébredést nem történészek találták ki - nem történészek, hanem a tizennyolcadik századi evangélikusok, akik ügyes és lelkes valláshirdetők voltak. Ezek az emberek, akik egy drámai gyűlésről számoltak be egy adott helyen, hogy más helyeken is összejövetelekre buzdítsanak, kereskedelmi stratégiákat és az újonnan népszerűvé vált nyomtatott médiát használták fel egy ébredés felépítésére - amelyről ők is azt hitték, hogy "Isten rendkívüli műve". Különleges értelmet láttak a korabeli eseményekben, az ébredés transzatlanti mintáját keresték, és a lelki újjászületés indítékát találták meg abban, amit a gyarmati Amerikában és külföldön tapasztalható erkölcsi hanyatlásnak tekintettek.
Lambert az e prédikátorok által ügyesen összeállított szövegek vizsgálatával mutatja be, hogyan mesélték el és mesélték újra a megújulásról szóló beszámolójukat önmaguknak, híveiknek és ellenfeleiknek. Vizsgálódásai az ébredéseket mint kulturális produkciókat ábrázolják, és új értelmezést adnak arról, hogy a hívők hogyan "terjesztik az igét" a leghatékonyabbnak tűnő technikai és társadalmi módszerekkel.
