Eredeti címe:
Writing the Great War / Comment crire La Grande Guerre?: Francophone and Anglophone Poetics / Potiques Francophones Et Anglophones
Könyv tartalma:
Franciaország számára az első világháború vagy Nagy Háború nemzeti önvédelmi háború volt, Nagy-Britannia számára azonban nem. Ez azt jelenti, hogy ennek az elképzelhetetlenül pusztító háborúnak a francia irodalmi feldolgozása nagyban különbözött a britektől? Nem feltétlenül - de sokat tanulhatunk abból, ha a két hagyományt egymás mellett vizsgáljuk, amit ritkán tesznek meg.
A kétnyelvű kötetben összegyűjtött esszék, amelyeket a La Manche-csatorna mindkét oldalán irodalommal és történelemmel foglalkozó tudósok írtak, megmutatják, hogy bár a háború tágabb céljai feltűnően hiányoznak a francia és a brit hagyományokból, sok közös vonás van: a lövészárkok realista elbeszélései, a humor mint biztonsági szelep, a képzelet és a kreativitás. Ugyanakkor vannak különbségek is: például rengeteg francia költészet szól a háborúról, de nincs igazi megfelelője a brit háborús költőknek. A kötet olyan ikonikus alakokat vesz szemügyre, mint Owen, Brooke, Barbusse, Apollinaire és Proust, de számos kevésbé ismert írót is, és tanulmányt közöl a színes költészetről is, felismerve a nem európaiak mintegy négymillió aktív hozzájárulását a háborús erőfeszítésekhez. A könyvhöz Sir Hew Strachan kiváló hadtörténész írt előszót.
A saját határain belül védelmi háborút vívó Franciaország egészen más Nagy Háborút élt át, mint amit brit szövetségesei vívtak. Ez azt jelenti, hogy a két nemzet gyökeresen eltérő válaszokat adott a konfliktusra? Lehet-e olyan nemzeti hagyományokat vagy transznacionális tendenciákat azonosítani, amelyek utat nyitnak az irodalomkritikusok által még mindig ritkán felvázolt összehasonlítások előtt? Ez a célja a kétnyelvű kötetben szereplő hozzászólásoknak, amelyek francia és angol nyelvű történész- és irodalomtudósok cikkeit gyűjtik össze arról a kérdésről, hogyan írjuk meg a Nagy Háborút. A kötet bemutatja a két irodalmi hagyomány közös témáinak sokféleségét: a lövészárkok realista ábrázolása, a humor mint üdvös megoldás, a képzelet és a kreativitás.
Rávilágít néhány figyelemre méltó különbségre is, például arra, hogy Franciaországban nem mitologizálták a 14-es évek költészetét, annak ellenére, hogy azt is tömegesen gyártották a háború alatt. A könyv, miközben az első osztályú írók (Owen, Brooke, Barbusse, Apollinaire és Proust) kiemelt helyet kapnak, megkísérel némi figyelmet szentelni számos kevésbé ismert szerzőnek, köztük színesbőrű íróknak, akiknek a háborús erőfeszítésekhez való hozzájárulása nem hozta meg számukra a remélt irodalmi elismerést. Az előszót Sir Hew Strachan, a korszak történetének egyik vezető szakértője dolgozta fel.
