Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Könyv tartalma:
Franciaországban, akárcsak Nagy-Britanniában, a tizenkilencedik század végét a nőiesség destruktív vagy rosszindulatú formái kísértik, amelyeket Salom alakja mindenütt jelenlévő és ellentmondásos módon testesít meg. A danseuse fatale azonban csak úgy értelmezhető, mint egy jóindulatú és dacos nő ellentéte, aki áldozatkészségével megkönnyíti az átmenetet egyik korszakból a másikba.
A szerző bemutatja, hogy Jean Lorrain, Marie Corelli, Henry Rider-Haggard és Ren e Vivien írásaiban miként használnak mitológiai, bibliai, tipikus és történelmi alakokat arra, hogy a femme fatale mindenütt jelen lévő jelenlétét a második tizenkilencedik században minősítsék, és megkérdőjelezzék magát a végzetesség fogalmát. A tizenkilencedik század végéhez közeledve a jóindulatú nőiesség ábrázolásait idézték meg, hogy szimmetrikus fantáziáknak adjanak formát, amelyek néha nyugtalanítóan hasonlítanak a salomai kísértetjárásokban megtestesülő fantáziákhoz.
Ebben a könyvben Szűz Mária, Éva, Lilith, az androgün, az apáca, Jeanne d'Arc, Mária Magdolna, Szapphó és Hypatia olyan módon kerülnek vizsgálatra, hogy feltáruljon tematikus díszleteinek kadenciája. A jóindulatú hiábavalóságot tükrözve Baudelaire és Newman bíboros örökösei számára a századvéget itt olyan átmeneti időszakként tanulmányozzuk, amelyben feszültség van a bukás iránti rajongás és az építés álma között.
