A nagy légi verseny: Dicsőség, tragédia és az amerikai repülés hajnala

Olvasói vélemények

A könyv a korai amerikai repüléstörténet lenyűgöző és jól kutatott beszámolóját nyújtja, különös tekintettel az 1919-es transzkontinentális megbízhatósági tesztre. Az olvasók lebilincselőnek és informatívnak találják, és jobban megértik a repülés úttörőit és a kihívásokat, amelyekkel szembe kellett nézniük. Míg a könyvet részletes elbeszélései és lendületes írása miatt dicsérik, néhány kritikus megjegyezte, hogy a cím eltúlozza az esemény jelentőségét más korabeli versenyekhez képest.

Jól kutatott és lebilincselő elbeszélés, gyönyörűen megírt, élénk képekkel, lenyűgöző történelmi kontextussal, a pilóták személyes történeteit és magával ragadó fényképeket tartalmaz. Sok olvasó izgalmasnak találta, és nem tudta letenni. A repülés szerelmeseinek és a történelem iránt érdeklődőknek egyaránt tetszik.

Néhány kritika a címmel kapcsolatban, amely túlhangsúlyozza a verseny jelentőségét más történelmi eseményekhez képest. Néhány olvasó a verseny elbeszélésének egyes részeit összefüggéstelennek vagy követhetetlennek találta. Javasolták, hogy a fényképeket inkább a főszövegbe kellene integrálni, mintsem a végén elhelyezni.

(38 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Great Air Race: Glory, Tragedy, and the Dawn of American Aviation

Könyv tartalma:

Évekkel azelőtt, hogy Charles Lindbergh New Yorkból Párizsba tartó repülése felvillanyozta a nemzetet, egy csapat vakmerő pilóta - többségük az első világháború veteránja - az 1919-es szenzációs transzkontinentális légi versenyen való részvételével megismertette a repülést a tömegekkel. A verseny ráébresztette az amerikaiakat a repülés gyakorlati lehetőségeire, de jelentősége ellenére máig szinte teljesen feledésbe merült.

A The Great Air Race című könyvében John Lancaster újságíró és amatőr pilóta végre visszaszerzi ezt a mérföldkőnek számító eseményt és azokat a hírhedt repülőket, akik Amerika leggyorsabb embere címért versenyeztek. Izgalmas krónikája a verseny ötletgazdájával, Billy Mitchell dandártábornokkal kezdődik, aki hitt abban, hogy a nemzet jövője a levegőben van. Mitchell versenye - a kritikusok csak mutatványnak nevezték - kockázatos vállalkozás volt, mivel a DH-4-esek és Fokkerek, amelyekkel a versenyzők repültek, szinte komikusan alkalmatlanok voltak a hosszú távú utazásra: a motorok repülés közben kigyulladtak, a kezdetleges repülési műszerek felhőkben és ködben kevés segítséget nyújtottak, a fék nélküli gépek pedig leszálláskor hajlamosak voltak felborulni.

A pilóták azonban szinte embertelenül nem törődtek saját biztonságukkal, dacolva a hóviharokkal és a mechanikai meghibásodásokkal, amikor távoli kukoricaföldeken vagy sziklák szélén szálltak le. A legtehetségesebbek közé tartozott Belvin "The Flying Parson" Maynard, akinek kutyája, Trixie osztozott a hátsó pilótafülkén a szerelőjével, és John Donaldson, a háborús hős, aki kétszer is megszökött a német fogságból. A riporterek sokat cikkeztek rivalizálásukról, és a verseny útvonala mentén hatalmas tömegek gyűltek össze: a hétköznapi amerikaiak alig várták, hogy először láthassák a repülőgépeket és az őket repítő mitikus "madárembereket".

A verseny a kitartás próbája volt, amelyet sok pilóta nem fejezett be: néhányan a puszta kimerültségtől estek ki, míg mások, akiket a motorjuk vagy az ösztöneik árultak el, elpusztultak. Lancaster szerint minden tragédiája ellenére a verseny arra ösztönözte a nemzetet, hogy elfogadja a repülés technológiáját. Az emberek és gépeik izgalmas története, A nagy légi verseny új kiindulópontot kínál az Egyesült Államok kereskedelmi repülésének, miközben jelentősen bővíti a repülés hőseinek panteonját.