Olvasói vélemények
Összegzés:Michael O'Hanlon „A NATO-n túl” című könyve az európai biztonságot, valamint a NATO és Oroszország közötti kapcsolatot vizsgálja, és semleges álláspontot javasol egyes államok számára. A könyv fontos meglátásokat tesz fel a kapcsolatok stabilizálásával kapcsolatban, de kritikával kell szembenéznie amiatt, hogy potenciálisan ismétlődik és túlságosan az orosz perspektívára összpontosít.
Előnyök:Értékes perspektívát kínál a kelet-európai biztonságról, és potenciálisan stabilizáló semlegességet javasol bizonyos államok számára. Betekintést nyújt a NATO bővítésének történelmi összefüggéseibe és következményeibe, ami a jelenlegi geopolitikai feszültségek fényében relevánssá teszi. Az írás tömör és pragmatikus megoldásokat mutat be.
Hátrányok:Az elemzés ismétlődőnek tűnhet, és tömörebben is össze lehetett volna foglalni. Egyes olvasók úgy találják, hogy túlságosan az orosz perspektívára összpontosít, és hiányzik belőle az orosz fellépések és a NATO-val kapcsolatos paranoia kellő kritikája. Aggályokat vet fel a javasolt semlegességi megközelítés megvalósíthatósága a jelenlegi orosz rendszerben.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Beyond NATO: A New Security Architecture for Eastern Europe
Könyv tartalma:
Ebben az új Brookings Marshall Paperben Michael O'Hanlon amellett érvel, hogy itt az ideje, hogy a nyugati nemzetek tárgyalásokat folytassanak egy új biztonsági struktúráról a semleges kelet-európai országok számára, hogy stabilizálják a régiót és csökkentsék az Oroszországgal való háború kockázatát. Úgy véli, hogy a NATO bővítése már elég messzire ment.
Ennek az új biztonsági architektúrának az alapkoncepciója az állandó semlegesség lenne. A szóban forgó országok együttesen egy szétszakadt ívet alkotnak Európa északi részétől a déli részig: Finnország és Svédország; Ukrajna, Moldova és Fehéroroszország; Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán; végül Ciprus és Szerbia, valamint esetleg több más balkáni állam. Az új keretrendszerről szóló vitát a NATO-n belül kell kezdeni, majd ezt követően magukkal a semleges országokkal kell tanácskozni, és ezt követően hivatalos tárgyalásokat kell folytatni Oroszországgal.
Az új biztonsági struktúra megkövetelné, hogy Oroszország a NATO-hoz hasonlóan elkötelezze magát Ukrajna, Grúzia, Moldova és a régió más államainak biztonságának fenntartása mellett. Oroszországnak ellenőrizhető módon ki kellene vonnia csapatait ezekből az országokból; ezt követően az Oroszországgal szembeni szankciókat feloldanák. A semleges országok megtartanák jogukat arra, hogy a korábbiakhoz hasonló léptékű többoldalú biztonsági műveletekben vegyenek részt, beleértve azokat a műveleteket is, amelyeket a NATO vezethet.
Nyugati államokként (vagy bármi másként) gondolkodhatnának és jellemezhetnék magukat. Ha az Európai Unió és ők is úgy kívánják a jövőben, csatlakozhatnak az EU-hoz. Teljes szuverenitással és önrendelkezéssel rendelkeznének a szó minden értelmében.
De a NATO úgy döntene, hogy nem hívja be őket a szövetség tagjai közé. Ideális esetben ezek a nemzetek maguk támogatnák és népszerűsítenék ezt az elképzelést, mint a biztonságuk szavatolásának a jelenlegi helyzetnél vagy bármely más hihető alternatívánál praktikusabb módját.
