Értékelés:
A könyv az indiai vasutak mélyreható feltárását nyújtja, egyensúlyt teremtve a működési rendszerek tanulmányozása és az érintett emberek antropológiai szemlélete között. Bár sikeresen betölti az indiai vasutak belső működésével kapcsolatos ismerethiányt, van néhány hiányossága, különösen az ismétlődő tartalom és az általános általánosítások tekintetében.
Előnyök:⬤ Részletes tanulmányt nyújt az indiai vasút rendszereiről, eredetéről és működéséről.
⬤ Kombinálja a munkaerő antropológiai tanulmányát, amely egyedülálló betekintést nyújt.
⬤ Magával ragadó a vasútrajongók és -rajongók számára, feltárja a szervezet eddig rejtett aspektusait.
⬤ A szerző gyakran nem tesz különbséget az indiai vasutak és az általános kormányzati vonások között.
⬤ Az ismétlődő események új meglátások nélküli redundanciához vezetnek.
⬤ Az angol-indiaiak túlhangsúlyozása, akiknek tapasztalata nem reprezentálja az átlagos vasúti alkalmazottat.
⬤ A szociológiai kérdéseket túlságosan leegyszerűsítik a „jati” és a „desh” szűk keretein keresztül.
(1 olvasói vélemény alapján)
Lines of the Nation: Indian Railway Workers, Bureaucracy, and the Intimate Historical Self
A nemzet vonalai gyökeresen átrajzolja az indiai vasutak történetét, amelyeket sokáig a modernitás és a gazdasági jólét hordozóinak tekintettek. A vagonok tervezésétől kezdve az állomások építészetéig, a foglalkoztatási hierarchiákig és a dolgozói lakások építéséig Laura Bear a vasúti bürokrácia által létrehozott új köztereket és társadalmi kapcsolatokat vizsgálja. Ezután nyomon követi ezek hatását a korabeli indiai nacionalizmus, a személyes érzelmek és a népi emlékezet kialakulására. Szondázó tanulmánya megkérdőjelezi a modernitás és a kapitalizmus intézményeivel kapcsolatos berögzült hiedelmeket, megmutatva, hogy ezek a társadalmi megkülönböztetés régebbi idiómáit dolgozzák át, és az intim, affektív politika formái legitimálják őket.
A Kharagpurban, a vállalat városában és a Keleti Vasút kolkatai (kalkuttai) központjában végzett történelmi és néprajzi kutatásokra támaszkodva Bear arra összpontosít, hogy a munkások politikai és háztartási gyakorlatai hogyan fonódtak össze a vasúti bürokrácia erkölcsiségével és archiválási technológiáival, és megvilágítja ennek a történelemnek a mai hatását. A bürokrácia kulcsszerepet játszott a családtörténeti, rokonsági és etikai idiómák kialakításában, és az angol-indiai munkások sajátos kategorizálása még mindig visszhangra talál. Az angol-indiaiakat a Raj-korszak faji alapú foglalkoztatási és lakáspolitikája külön vasúti kasztként alakította ki, és a többi vasúti dolgozó továbbra is a gyarmati múlt maradványaként és szennyező hatásként tekint rájuk.
A néprajz középpontjában álló angol-indiaiak tapasztalatai megmutatják, hogy milyen következményekkel járnak a politikai közösségek családi vonalakban és érzelmekben való legitimálására tett kísérletek. Helyzetük arra is kényszerít, hogy újragondoljuk a dokumentációs gyakorlatok és a nacionalizmus jelentőségét minden családtörténet és rokonságérzet szempontjából. Ez az interdiszciplináris antropológiai történetírás nemcsak Dél-Ázsia birodalmi és nemzeti múltjára vet új fényt, hanem a jelenlegi technológiák és gazdasági intézmények erkölcsi életére is.
