A nemzetek gazdagságának természete és okai (1. kötet)

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik Adam Smith „A nemzetek gazdagsága” című művének időtálló bölcsességét és a kortárs gazdasági gondolkodás szempontjából való jelentőségét, ugyanakkor rámutatnak a könyv fizikai minőségével kapcsolatos problémákra és a Smith nézeteivel kapcsolatos téves információkra is.

⬤ A könyv alapvető közgazdasági és filozófiai ismereteket nyújt.
⬤ Sok olvasó értékeli a Smith által felvázolt időtálló elveket, és azt állítja, hogy azok ma is aktuálisak.
⬤ A közgazdasági elméletek és gondolatok további felfedezésére ösztönöz.
⬤ Olyan meglátásokat kínál, amelyek megkérdőjelezik a kapitalizmusról alkotott modern felfogást.

⬤ A könyv néhány fizikai példánya rossz minőségű, ezért nehezen olvasható.
⬤ A Smith érveit övező félreértések a modern kontextusban félreértelmezéshez vezethetnek.
⬤ Az aláhúzások és jegyzetek jelenlétét a használt példányokban nem mindig közölték a vásárlás előtt.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

An Inquiry Into the Nature and Causes of the Wealth of Nations (Vol. 1)

Könyv tartalma:

Smith A nemzetek gazdagsága című műve, amelyet először 1776-ban, az amerikai forradalom hivatalos kezdetének évében adtak ki, maga is forradalmat indított el. Smith ebben elemzi a politikai gazdaságtan főbb elemeit, a piaci árképzéstől és a munkamegosztástól kezdve a monetáris, adó-, kereskedelmi és egyéb, a gazdasági viselkedést befolyásoló kormányzati politikákig.

Mindvégig alapvető érveket hoz fel a szabad kereskedelem, a szabad piacok és a korlátozott kormányzás mellett. Kritizálva a merkantilistákat, akik az államot arra akarták felhasználni, hogy nemzetük nemesfém-kínálatát növeljék, Smith rámutat, hogy egy nemzet gazdagságát az emberek jólétén kell mérni.

A jóléthez viszont az áruk önkéntes cseréjére van szükség egy békés, jól szervezett piacon. Hogyan lehet ilyen piacokat létrehozni és fenntartani? Smith számára a válasz az ember szociális ösztöneiben rejlik, amelyeket a kormányzat a tisztesség, becsületesség és erény társadalmi normáinak fenntartásával ösztönözhet, de amelyeket a kormányzat aláássa, amikor indokolatlanul beavatkozik a termelés és a csere alapvetően magánjellegű funkcióiba.