A neo-noir filozófiája

Olvasói vélemények

Ez a könyv a neo-noir filmek mélyreható elemzését kínálja egy sor éleslátó esszén keresztül, összekapcsolva a műfajt a filozófiai vitákkal és a klasszikus noirból való fejlődésével.

⬤ Jól felépített esszék, amelyek lekötik az olvasót
⬤ a klasszikus és kortárs neo-noir filmek átfogó elemzése
⬤ filozófiai háttér nélkül is hozzáférhető
⬤ magas gyártási minőség
⬤ filmes hallgatóknak és rajongóknak ajánlott.

Néhány olvasó számára hiánypótlónak vagy speciálisnak tűnhet a téma; néhány esetben zavaró formázás egyes példányokban.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Philosophy of Neo-Noir

Könyv tartalma:

A film noir egy klasszikus műfaj, amelyet olyan vizuális elemek jellemeznek, mint a ferde kameraszögek, a ferde jelenetkompozíciók, valamint a sötétség és a fény közötti játék. Gyakori motívum a bűn és a büntetés, a hagyományos erkölcsi értékek felborulása, valamint az élet értelmét és az emberiség helyét a világegyetemben illető pesszimista álláspont.

Az 1940-es és 1950-es éveket felölelő klasszikus film noir korszakban jelent meg Hollywood számos legkedveltebb tanulmánya a sötét alakokról és az árnyékos alvilágról, köztük a Double Indemnity, A nagy alvás, A gonosz érintése és A máltai sólyom. A neo-noir a klasszikus noir korszak után készült filmek kissé lazán meghatározott műfaja, amelyek a noir érzékenység vizuális vagy tematikus jegyeit mutatják. A The Philosophy of Neo-Noir című kötetben összegyűjtött esszék a neo-noir olyan filmek filozófiai vonatkozásait vizsgálják, mint a Blade Runner, a Kínai negyed, a Reservoir Dogs, a Memento és a Coen-fivérek filmjei.

A filozófia szemüvegén keresztül Mark T. Conard és a közreműködők e kihívást jelentő filmek eddig homályban maradt jelentésrétegeit vizsgálják.

A szerzők ezeket a neo-noir filmeket a bűnösséggel, a megváltással, az emberi természet lényegével, valamint a tudás, az emlékezet és az identitás problémáival kapcsolatos filozófiai kérdések megválaszolásának eszközeként is vizsgálják. A neo-noir univerzumban elmosódnak a határok jó és rossz, jó és gonosz között, és a nyomozó és a bűnöző gyakran egymás leggyengébb személyiségjegyeit tükrözik. A neo-noir nyomozó - inkább antihős, mint hős - gyakran erkölcsileg kompromittált és lelkileg megrendült egyén, akinek a bűnöző üldözése az én elveszett vagy elérhetetlen aspektusainak keresését takarja.

Conard azt állítja, hogy A neo-noir filozófiájában tárgyalt filmek hatékonyabban közvetítik a kétértelműséget, a kiábrándultságot és a tájékozatlanságot, mint még a klasszikus noir-korszak legikonikusabb filmjei. A neo-noir rendezők, akik képesek öntudatosan támaszkodni a noir konvenciókra, ugyanakkor felforgatják azokat, túllépnek a korábbi műfaj korlátain, és új utakat nyitnak a filmes és filozófiai felfedezések előtt.