Értékelés:
A könyv átfogó és lebilincselő elemzést nyújt a Perzsia meghódítására tett római kísérletekről, különös tekintettel Julianus császár hadjárataira. Kitér a római katonai struktúra különböző aspektusaira, a taktikára és a Kr. u. 337 és 363 között a szasszanida perzsák elleni háborúk politikai összefüggéseire. Míg számos kritika dicséri a könyvet, mert jól kutatott, informatív és éleslátó, néhány kritikus rámutat az egyes részek mélységével és áttekinthetőségével kapcsolatos problémákra.
Előnyök:A római katonai szervezet és taktika részletes és jól kutatott tárgyalása, a történelmet életre keltő, lebilincselő elbeszélés, a római hadjáratok politikai és logisztikai vonatkozásainak informatív elemzése, valamint a rómaiak és a perzsák közötti stratégiai dinamika mély megértését kínálja. Dicsérik, hogy a témában járatlan olvasók számára is hozzáférhető.
Hátrányok:Egyes kritikák megemlítik, hogy egyes részek túlságosan rövidek és kevés a részletesség, különösen a nagyobb hadjáratokkal kapcsolatban. Néhány olvasó úgy érezte, hogy az elbeszélés néhol hosszadalmas lehet, és időnként viták alakultak ki a csapatok számával és egyéb értékelésekkel kapcsolatban. Emellett megjegyezték, hogy a Kindle-változatban a képek tisztaságával is gond van.
(26 olvasói vélemény alapján)
The Nisibis War: The Defence of the Roman East, Ad 337-363
Elemzi mind a 4. századi római hadsereg, mind a szasszanida perzsa ellenfelek hadseregének fejlődő szervezetét és taktikáját.
A 337-363-as háború (amelyet a szerző nisibisi háborúnak nevez), kivétel volt a hagyományos rómaiaknak a döntő csatát eredményező stratégiai offenzívára való hagyatkozása alól. Ehelyett Constantius II. császár védekező stratégiát fogadott el, és mozgó védelmet folytatott, amely az erődített városokat védő kis határmenti (limitanei) erőkön alapult, amelyeket a keleti tábori hadsereg korlátozott ellentámadásai támogattak. Ezek a módszerek 24 éven át sikeresen fékezték a perzsa támadásokat. Amikor azonban Julianus császár lett, a nagyobb erőforrásokhoz való hozzáférése arra csábította, hogy feladja a mobil védelmet egy nagyobb invázió javára, amelynek célja a perzsa rendszerváltás volt. Bár elérte a perzsa fővárost, Ctesiphont, nem sikerült bevennie, döntő vereséget szenvedett a csatában és megölték. A rómaiak ezt követően folytatták és tökéletesítették a mobil védelmet, ami lehetővé tette, hogy a keleti tartományok túléljék a Nyugati Birodalom bukását.
John Harrel személyes hadvezéri tapasztalatait alkalmazza e hadjáratok és csaták stratégiai, hadműveleti, taktikai és logisztikai elemzéséhez, kiemelve azok hosszú távú jelentőségét.
