Értékelés:
A könyv részletesen feltárja a szovjet lovasság második világháborús hadműveleteit, és érvel annak jelentősége mellett a háború tágabb összefüggésében. Összehasonlításokat végez az amerikai polgárháborús taktikákkal, és rávilágít a Vörös Hadsereg előtt álló kihívásokra, miközben a szerző bemutatja a megközelítés és a végrehajtás erősségeit és gyengeségeit.
Előnyök:⬤ Jól kutatott és részletes elbeszélés
⬤ új betekintést nyújt a szovjet lovasság szerepébe
⬤ a sűrű tartalom ellenére is olvasmányos
⬤ kiemeli a stratégiai összefüggéseket az amerikai polgárháborús taktikákkal
⬤ egyaránt alkalmas a hadtörténészek és a második világháború iránt érdeklődő általános olvasók számára.
⬤ Néhány olvasó számos helyesírási és nyelvtani hibát észlelt
⬤ a szerző nem ismeri az orosz nyelvet, régebbi irodalomra és fordításokra támaszkodik, ami a kontextus mélységének hiányához vezethet
⬤ egyes szakaszok ismétlődőnek tűnnek, és időnként hiányzik az átfogó elemzés
⬤ a szerző elfogultsága nyilvánvaló a források értelmezésében.
(6 olvasói vélemény alapján)
Soviet Cavalry Operations During the Second World War: And the Genesis of the Operational Manoeuvre Group
Bár a harckocsik fejlesztése 1939-re a legtöbb hadseregben nagymértékben felváltotta a lovasságot, a szovjetek megtartották erős lovas hadseregüket. A keleti front terepviszonyai és körülményei között képesek voltak olyan fontos szerepet játszani, amelyet máshol nem tudtak.
John Harrel bemutatja, hogy a szovjetek hogyan fejlesztették ki a mély behatolás doktrínáját, a lovassági alakulatokat a tengelyhátvédek hátába való behatolásra használva, a logisztika és a kommunikációs vonalak megzavarására, az egységek bekerítésére és elszigetelésére. Érdekes módon bemutatja, hogy ez a doktrína nem a sztyeppei őshonos lovassági hagyományokból, hanem az amerikai polgárháború példájából eredt. Az amerikai megközelítést az oroszok lemásolták az első világháborúban és az orosz polgárháborúban, a szovjetek a második világháború korai szakaszában finomították, és a háború utolsó két évében tökéletesítették.
A szovjet tapasztalatok bebizonyították, hogy az ellenséges hátvédek elleni mély hadműveletek (lovassági rajtaütések) megteremtették a győzelem feltételeit. Bár az utolsó lovas egységek az 1950-es években eltűntek, hatásuk közvetlenül vezetett az Operatív Manővercsoportok kialakításához, amelyek ironikus módon az amerikai erőkkel álltak szemben a hidegháborúban.
