A nő a tizenkilencedik században

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik Margaret Fuller „A nő a tizenkilencedik században” című művét, mint a korai feminista irodalom egyik alapművét, amely bemutatja a nők jogaiért és egyenlőségéért folytatott szenvedélyes kiállását. Míg egyes olvasók értékelik a szerző zsenialitását és az írásában rejlő mély témákat, mások kritizálják a kiadásokat és a prózai stílust, mivel megfelelő kontextus nélkül nehezen értelmezhetőnek találják.

Margaret Fullert dicsérik éleslátó és szenvedélyes írásaiért, a korai feminizmusban betöltött szerepéért, valamint azért, hogy képes volt mind a férfiakat, mind a nőket felszabadítani a társadalmi szerepek alól. A nemek közötti egyenlőségről és az önállóságról szóló elképzeléseit sok olvasó inspirálónak találta. Egyes kritikák kiemelik munkásságának elolvasásának szükségességét, hangsúlyozva annak fontosságát a nők jogainak történetének megértésében.

Számos kritika megemlíti a prózával kapcsolatos nehézségeket, elavultnak, nehézkesnek vagy nagyképűnek minősítve azt. Néhány olvasó bizonyos kiadásokat, különösen a Dover-féle takarékos kiadást nem ajánlja, a szükséges kritikai kontextus és útmutatás hiányára hivatkozva. Mások csalódottságuknak adnak hangot az esszéi szervezésével és szerkezetével kapcsolatban.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Woman in the Nineteenth Century

Könyv tartalma:

Margaret Fuller (1810-1850) sokoldalúan tehetséges asszony volt, akit leginkább Amerika első igazi feministájaként tartanak számon. Rövid, de termékeny élete során volt író, szerkesztő, irodalmi és társadalmi kritikus, újságíró, költő és forradalmár.

Egyike volt a tekintélyes transzcendentalista mozgalom kevés női tagjának is, amelynek tagjai közé tartozott Ralph Waldo Emerson, Henry David Thoreau, Elizabeth Palmer Peabody, Nathaniel Hawthorne és a kor számos más kiemelkedő New England-i értelmiségi. A The Dial című transzcendentalista folyóirat társszerkesztőjeként Fuller hangot adhatott a nők társadalomban elfoglalt helyéről szóló úttörő társadalomkritikájának, amely a későbbiekben a Woman in the Nineteenth Century (A nő a tizenkilencedik században) címet viselő könyv gyümölcse volt. Az 1843-ban megjelent esszé címe: A nagy per: Férfi a férfiak ellen, nő a nők ellen" címmel.

Az először 1845-ben könyv formájában megjelent "A nő a tizenkilencedik században" című művet helyesen tekintették ellentmondásos dokumentumnak: bizonyos körökben elismerést kapott és népszerű sikert aratott (az első kiadás egy héten belül elfogyott), ugyanakkor a születőben lévő nőmozgalom ellenfelei részéről kegyetlen támadásokat váltott ki. Ebben a könyvben, amelynek stílusát a transzcendentalisták védjegyének számító szövegbeli sokszínűség jellemzi, Fuller az egész emberiség igazságosságába és egyenlőségébe vetett szenvedélyes hitéből fakadó értékeket fogalmazza meg, különös tekintettel a nőkre.

Bár az alapvető jogokról alkotott fogalma természetesen magában foglalja az oktatási, gazdasági és jogi természetű jogokat is, Fuller a felszabadulás felszínes megnyilvánulásainál sokkal inkább a szellemi bővülést és a nőkkel szembeni uralkodó (férfiak és nők általi) attitűdök megváltozását tartja nagyra. A feminista gondolkodás klasszikusa, amely három évvel a megjelenése után hozzájárult a Seneca Falls-i Női Konvenció létrejöttéhez, a Woman in the Nineteenth Century (A nő a tizenkilencedik században) arra inspirálta kortársait, Elizabeth Cady Stantont és Susan B.

Anthonyt, hogy úgy beszéljenek Fullerről, mint aki "nagyobb befolyással rendelkezik az amerikai nők gondolkodására, mint bármelyik nő az ő korában.".