Értékelés:
A kritikák kiemelik Joan Landes könyvét, amely jelentős tudományos hozzájárulás a nők francia forradalomban betöltött szerepének tanulmányozásához, mivel komplex elméleti felismeréseket és történelmi elemzést ötvöz. A könyv kritikusai gyakran hiányolják a könyv módszertanának és céljainak árnyalt megértését, míg a támogatók dicsérik a könyv mélységét és jelentőségét mind a tudósok, mind az érdeklődő olvasók számára.
Előnyök:⬤ Történészek és akadémikusok által elismert tudományos munka.
⬤ A nők szerepének és az egyenlőség retorikájának lebilincselő feltárása a forradalom idején.
⬤ Számos releváns témát érint, így a legkülönfélébb közönség számára is érdekes.
⬤ Új perspektívát nyújt a nők politikai szerepvállalására vonatkozó történelmi elbeszélésekhez.
⬤ Egyes kritikusok szerint a könyvből hiányzik a koherencia és az állításait alátámasztó bizonyítékok.
⬤ A módszertani összetettség összezavarhatja az alkalmi olvasókat.
⬤ Egyes kritikák szerint a könyvet ért kritikák nem megalapozottak, és rámutatnak az olvasói elvárások és a szerző tudományos megközelítése közötti lehetséges eltérésre.
(2 olvasói vélemény alapján)
Women and the Public Sphere in the Age of the French Revolution
Ebben a provokatív interdiszciplináris esszében Joan B. Landes azt vizsgálja, hogy milyen hatással volt a nőkre a közélet új, polgári szerveződésének megjelenése a tizennyolcadik században.
Franciaországra összpontosít, és szembeállítja a nők szerepét és reprezentációját a régi rezsim alatt, valamint a nők helyzetét a forradalom alatt és után. Munkáját az aktuális történettudomány széleskörű olvasatára alapozva Landes Habermas és követőinek munkásságára, valamint a reprezentáció legújabb elméleteire támaszkodik, hogy feminista nézőpontból újrateremtse a nyilvánosságelméletet. A régi rendszerű Franciaország rendkívül személyes és patriarchális politikai kultúrájában az elit nők meglepő befolyással és hatalommal rendelkeztek mind az udvarban, mind a szalonokban.
A kézműves réteghez tartozó városi nők gyakran dolgoztak a férfiak mellett, és számos nyilvános funkcióban vettek részt.
A forradalom azonban - állítja Landes - a nőket az otthonukba szorította, és egy szigorúan nemi alapon szerveződő, alapvetően férfi, polgári közszférát hozott létre. Az egyetemes jogok formális elfogadása valójában elhallgattatta a nyilvános nőket azáltal, hogy hangsúlyozta az otthoni erényről alkotott polgári elképzeléseket.
A könyv első részében Landes a női szerepek változását a kulturális reprezentációs rendszerek változásához köti. A régi rezsim abszolút monarchiája alatt a politikai kultúrát az apa/király megszemélyesített ikonikus képei képviselték. Ez a képi világ a polgári gondolkodásban átadta helyét a beszédre, az írásra és a törvényre épülő, szimbolikusabb reprezentációs rendszernek.
Landes ezt a változást a korszak művészetében és írásaiban követi nyomon. Rousseau és Montesquieu műveit használva példaként a közszféra polgári elméletéhez való átmenetre, megmutatja, hogy az olyan fogalmak, mint az egyetemes ész, a törvény és a természet, hogyan gyökereztek a nemi különbségek és a köz- és a magánszféra elkülönítésének ideológiailag szentesített rendjében. A könyv második részében Landes a közszféra ezen új definícióinak kontextusában tárgyalja a Condorcet, Wollstonecraft, Gouges, Tristan és Comte által a nők jogairól és a nők társadalmi szerepéről írt diskurzusokat.
A király kivégzése utáni időszakra összpontosítva azt a kérdést teszi fel, hogy kiket lehetett a Népként számon kérni, amikor a férfiak és nők a liberális és köztársasági elvek logikus végigvitelét követelték. Megvizsgálja a nők szerepét a forradalmi folyamatban, és a modern feminizmus születését a régi rezsim udvarának és szalonjának politikailag befolyásos asszonyainak elhallgattatásával, valamint a nőknek a forradalom alatt és után a nyilvános részvételből való kiszorulásával hozza összefüggésbe.
