A Notting Hill-i rejtély

Olvasói vélemények

A Notting Hill-i rejtélyt az egyik legkorábbi detektívregénynek tartják, amely leveleken és tanúvallomásokon keresztül mutatja be az egyedi elbeszélési stílust. A történet középpontjában egy biztosítási nyomozó áll, aki egy báró feleségének gyanús halálát vizsgálja, ami a gyilkosság és a mesmerizmus témáit felölelő összetett nyomozáshoz vezet. Míg egyes olvasók értékelik a történelmi jelentőségét és az innovatív formátumát, mások szerint nehéz követni, és hiányzik belőle a karakterek iránti elkötelezettség.

⬤ Egyedülálló és eredeti formátum, tanúvallomások és dokumentumok keveredésével.
⬤ Az egyik első igazi detektívtörténetnek tekinthető.
⬤ A korai brit krimiírók, például Arthur Conan Doyle rajongóinak is tetszik.
⬤ Magával ragadó és jól kidolgozott elbeszélésszerkezet a karakterek határozott hangjával.
⬤ Nem tartalmaz helytelen tartalmakat, így minden olvasó számára alkalmas.

⬤ Egyes olvasók szerint nehezen követhető, és nem eléggé kötődik a szereplőkhöz.
⬤ Az eredeti stílus talán nem mindenki számára olvasóbarát, egyesek bonyolultnak és butának tartják.
⬤ Kritizálták a folytatásossági problémák, például az ismétlések és a tölteléktartalom miatt.
⬤ Lehet, hogy nem lesz élvezetes azok számára, akik a modern krimi történetmesélést keresik.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Notting Hill Mystery

Könyv tartalma:

A gyilkosság aranykorában írt krimi A könyv egyszerre teljesen korabeli és teljesen megelőzi azt.

-- New York Times Book Review A Notting Hill-i rejtély először 1862 és 1863 között jelent meg nyolcrészes sorozatban az Egyszer egy héten című folyóiratban. A széles körben az első detektívregényként elismert történetet Ralph Henderson biztosítási nyomozó meséli el, aki a baljós R-- báró ellen épít ügyet, akit felesége meggyilkolásával gyanúsítanak.

Henderson belemerül az intrikák útvesztőjébe, amelyben egy ördögi mesmerista, cigányok általi emberrablás, lassú mérgezők, egy gazdag nagybácsi végrendelete és három gyilkosság is szerepel. A regény naplóbejegyzések, levelek, kémiai elemzési jegyzőkönyvek, tanúkkal készített interjúk és egy helyszínrajz formájában bemutatott regény olyan innovatív technikákat mutat be, amelyek az 1920-as évekig nem váltak a detektívregények általános jellemzőivé.