Olvasói vélemények
Összegzés:A „Genius of Language” című könyv 15 különböző nyelvi hátterű szerző nem szépirodalmi esszéinek gyűjteménye, amelyek a több nyelv és kultúra közötti navigáció kihívásait és árnyalatait vizsgálják, különösen az Egyesült Államokban való élethez való alkalmazkodással összefüggésben. Minden egyes esszé személyes betekintést nyújt a szerzők nyelvvel és kommunikációval kapcsolatos tapasztalataiba, kapcsolatot teremtve anyanyelvük és az angol között.
Előnyök:Az esszék jól megírtak és magával ragadóak, egyedi kulturális betekintést nyújtanak és olyan személyes tapasztalatokat közölnek, amelyekkel sok olvasó, különösen az angol nyelvet nem anyanyelvi szinten beszélők, azonosulni tudnak. A könyv megragadja a nyelv szépségét és összetettségét, és bepillantást nyújt a bevándorlók életébe, valamint az identitással és kommunikációval kapcsolatos küzdelmeikbe. Intellektuálisan ösztönző és élvezetes olvasmány, a nyelv és a kultúra iránti tisztelet erős érzésével.
Hátrányok:Néhány esszében hiányozhat a fókusz, ami olyan kitérőkhöz vezet, amelyek elvonják a figyelmet a fő témától. Egyes részek lassúak vagy kanyargósak lehetnek, ami frusztrálhatja a közvetlenebb narratív kapcsolatokat kereső olvasót. Néhány olvasó úgy érezte, hogy nem minden írás egyformán meggyőző, és egyes szerzők történetei kevésbé kapcsolódnak a könyv alapfeltevéséhez. Emellett a könyv kihívást jelenthet a nem anyanyelvi beszélők számára, akik még csak most fejlesztik angol nyelvű olvasási készségüket.
(14 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Genius of Language: Fifteen Writers Reflect on Their Mother Tongue
Könyv tartalma:
Tizenöt kiváló író válaszolt a szerkesztő Wendy Lesser felhívására, amelyben eredeti esszéket várnak a nyelv témájában - azon a nyelven, amelyen felnőttek, és azon az angolon, amelyen írnak. Az udvarias kínai diskurzusról szóló amerikai feltételezések ellenére Amy Tan úgy véli, hogy semmi diszkrét nem volt abban a kínai nyelvben, amelyen ő felnőtt.
Leonard Michaels ötéves koráig csak jiddisül beszélt, és ennek nyomait még mindig megtalálta angol nyelvű írásaiban. A belga születésű Luc Sante szerette a francia Tintinjét és Sartre-ját, de csak az angolban talált olyan „egy szótagos szavakat”, amelyek az amerikai bárokat és buszmegállókat idézik.
És bár Louis Begley angolul ír regényeket, és lengyelül szólítja meg családtagjait, feleségével még mindig franciául beszél - udvarlásuk nyelvén. Ezek az esszék olyan intimek, mint az ember álmai, olyan magánügyek, mint egy titkos identitás, és feltárják az írók büszkeségét, fájdalmát és örömét egy új nyelv elsajátításában, egy régi nyelv újbóli megismerésében, valamint a nyelvek örömeinek és csalódásainak összeegyeztetésében.
