A nyilvános filozófia

Olvasói vélemények

Walter Lippmann „A közfilozófia” című könyve a tájékozott polgárok fontosságát és a demokrácia korlátait vizsgálja, és olyan meglátásokat nyújt az 1955-ös politikai tájról, amelyeket sok kritikus időtállónak és ma is aktuálisnak talál. Míg egyesek értékelik Lippmann intellektuális mélységét és politikai filozófiáját, vannak kritikák a könyv fizikai állapotát és egyes tartalmi elemeit illetően.

A demokrácia és a politikai filozófia éleslátó feltárása, releváns a kortárs kérdések szempontjából, gazdag és elgondolkodtató tartalom, értékes forrás a politikatudományt tanuló diákok számára, és egy olyan klasszikus, amely kritikával illeti az ellenőrizetlen többségi uralom veszélyeit.

A könyv fizikai megjelenése rossz lehet (pl. a megjelölt példányok, amelyek rontják az olvasás élményét), egyesek a szöveg egyes részeit unalmasnak vagy elitistának találják, és az írásmód nem minden olvasónak tetszhet.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Public Philosophy

Könyv tartalma:

Az 1938-ban elkezdett és csak 1955-ben befejezett The Public Philosophy legalább annyira bepillantást enged a huszadik század első számú amerikai újságírójának magánfilozófiájába, mint amennyire a nyilvános filozófiájába.

Lippmann törekvésének alapja az, hogy társadalmunkban mélységes rendetlenség uralkodik, amely nem ellenségeink és az emberi lét ellenfeleinek mesterkedéseiből, hanem önmagunkból fakad. Egy sajátos fajta örökséget is nyújt a legtágabb értelemben vett liberalizmusnak - mint az emberi létnek az a gyökeres megközelítése, amely a civilekkel és a szélsőségekkel szemben udvariasságot és alkalmazkodást tudott nyújtani, és amely egyedülálló módon állt szemben a totalitárius ellenforradalmakkal a jakobizmustól a leninizmusig.

Ez a mű a közfilozófia mint alkotmányos hagyomány mesteri védelme, és ma is könnyen olvasható. Paul Roazen, aki sokáig azonosult Lippmann munkásságának elemzésével, rámutat, hogy Lippmann bármennyire is élesen boncolgatta a demokráciát és a nép bölcsességébe vetett populista hitet, mégis arra törekedett, hogy tanulmányozza a világot, hogy segítsen kormányozni azt. Folyamatos újságírói írásaiban az volt a nevelő szándék, hogy emelje a közvélemény tudásszintjét.

Racionalista meggyőződése, hogy a közügyekben való tisztánlátás hatékonyan közvetíthető az emberek felé, sehol sem nyilvánul meg jobban, mint A közfilozófiában. Ebben az értelemben érv a demokratikus eszmény mellett, miszerint az embereket össze lehet fogni a közérdek védelmében.