Értékelés:
A kritikák kiemelik Scalapino „The Public World” című művének kihívást jelentő, de mégis kifizetődő jellegét, hangsúlyozva az én, az észlelés és a nyelvi árnyalatok mélységét. A buddhizmusban vagy filozófiai koncepciókban jártas olvasók különösen jól hangzó témákat találhatnak, mivel a könyv a bonyolult esszék és versek révén a hagyományos felfogások újragondolására invitál.
Előnyök:⬤ Mély filozófiai meglátásokat kínál, és megkérdőjelezi a hagyományos felfogást
⬤ az olvasót arra ösztönzi, hogy gondolkodjon el önmagáról és a tapasztalatról
⬤ bonyolult és dinamikus írásmód
⬤ kiemeli a mulandóság és a szerialitás témáit
⬤ a buddhizmussal kapcsolatos előismeretekkel rendelkezők számára is kifizetődő
⬤ kiemelkedő, különösen hatásos műveket tartalmaz.
⬤ Nehéz lehet az összetett filozófiai fogalmakat nem ismerő olvasók számára
⬤ megközelíthetetlennek vagy nyomasztónak tűnhet azok számára, akik nincsenek felkészülve az ilyen mélységre
⬤ türelmet és hajlandóságot igényel a személyes reflexióra.
(1 olvasói vélemény alapján)
The Public World/Syntactically Impermanence
Az esszék és versek új gyűjteménye a költőtől, akit a Library Journal "az amerikai irodalom egyik legkülönlegesebb és legerősebb írójának" nevezett.
A The Public World / Syntactically Impermanence a költészet stratégiáinak briliáns mérlegelése, valamint a korai zen gondolkodás és néhány amerikai avantgárd írás közötti hasonlóságok, amelyek a "determináltság nyelvével", vagyis az észlelés konvencióival szállnak szembe. Az esszék témája az önmagát kritizáló költői nyelv, amely felismeri saját privát és társadalmi fogalmi képződményeit, a nyelv formája vagy szintaxisa pedig a "szintaktikailag múlandóság".
Leslie Scalapino akár saját költészetéről ír reflexív módon, akár társai írásait veszi szemügyre, a kommentár (diskurzus és értelmezés) és a belső tapasztalat közötti szakadásra hívja fel a figyelmet. A gyűjteményben szereplő "költészet" egyszerre kommentár és belső élmény. Azt állítja, hogy a költészet talán akkor a legmélyebben politikai, ha olyan kifejezésmód, amelyet nem ismerünk fel vagy nem értünk meg könnyen diskurzusként.
