A nyugtalanság helyévé válás: Környezeti válság és ökofenomenológiai gyakorlat

Eredeti címe:

Becoming a Place of Unrest: Environmental Crisis and Ecophenomenological Praxis

Könyv tartalma:

A környezeti válság enyhítésének kulcsa nem csak a tudományon alapul.

Hanem a világról való gondolkodásunk és a világgal szembeni viselkedésünk mélyreható filozófiai felülvizsgálatán múlik.

A környezeti válság értelmes megszakításának folyamatos kudarca részben abból ered, ahogyan a környezetet érzékeljük - amit Robert Booth "emberen túli világnak" nevez. A természettudományoktól örökölt antropocentrikus feltevések a környezeti problémákról jobb tudományos ismeretekhez és tudományos alapú - de nem megfelelő - gyakorlati "megoldásokhoz" vezettek bennünket. Booth szerint ez nem elég. Inkább azt állítja, hogy kritikusan és önreflexív módon felül kell vizsgálnunk, hogyan érzékeljük és tekintjük magunkat az emberen túli világban, mint gyakorlati kérdést, hogy megállítsuk az arra gyakorolt pusztító hatásunkat.

Hat fejezeten keresztül Booth az ökofenomenológiát - a környezetközpontú fenomenológiát - termékeny párbeszédbe hozza más filozófiai megközelítések gazdag tárházával, mint például az ökofeminizmus, az új materializmus, a spekulatív realizmus és a tárgyközpontú ontológia. A könyv így felvázolja és megindokolja, hogy miért és hogyan vezethet egy sajátosan ökofenomenológiai gyakorlat a környezeti válság gyökerénél fogva történő megbontásához.

Booth megfigyelései és érvei az elméletből a gyakorlatba ugranak, amennyiben befolyásolhatják, hogy alapvetően hogyan fogjuk fel a környezeti válságot, és hogy milyen ígéretes gyakorlati aktivista útvonalakat kereshetünk. Booth szerint nem arról van szó, hogy globális tudományos konszenzust érjünk el a környezeti válság anyagi okait vagy a "természeti erőforrások" felelős használatát illetően. Booth ehelyett arra szólít fel, hogy szokásunk szerint álljunk ellen annak a késztetésünknek, hogy az emberen túli entitásokat kritikátlanul "természeti erőforrásokra" redukáljuk.

Amint azt Booth is elismeri, a Becoming a Place of Unrest nem tudja és nem is mondja meg, hogyan kell cselekednünk. Ehelyett felvázolja és biztosítja azokat az alapvető eszközöket, amelyekkel pozitív és felelős fogalmi és viselkedési kapcsolatokat alakíthatunk ki a világ többi részével. Ennek alapján van remény arra, hogy elkezdhetünk olyan konkrétabb, megvalósíthatóbb politikákat kidolgozni, amelyek mélyreható és tartós változásokat eredményeznek.