A pánikmese: Misztikus tanítások és beavató mesék

Olvasói vélemények

Alejandro Jodorowsky „Pánikmesék” című antológiája fantáziadús illusztrációk és életre szóló tanulságok gyűjteményét mutatja be, amelyek elmélkedésre és önvizsgálatra ösztönöznek. Számos recenzens kiemeli a művészi minőséget és a mély témákat, amelyek különösen a Jodorowsky-rajongók számára vonzóak. Néhány kritika azonban megemlíti, hogy Jodorowsky rajzstílusa nem biztos, hogy mindenki ízlésének megfelel, és hogy a spirituális vagy misztikus fogalmak ismerete fokozhatja az olvasás élményét.

⬤ Gyönyörű és egyedi grafika.
⬤ Minden oldal egy-egy elgondolkodtató történet, amely az életről, önmagunkról, a társadalomról és az univerzumról való elmélkedésre ösztönöz.
⬤ Sokan úgy találják, hogy Jodorowsky stílusa egybecseng a filmes műveivel, és „álomlogikát” kínál.
⬤ Jodorowsky rajongói számára erősen ajánlott, különösen azoknak, akik értékelik a miszticizmust.
⬤ A könyv terjedelmes, és könnyen kézbe vehető rövid olvasmányokhoz.

⬤ Jodorowsky rajzstílusa egyesek számára kezdetlegesnek tűnhet.
⬤ A spirituális vagy misztikus témák bizonyos szintű megértését igényli, ami nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog.
⬤ Néhány kritika megjegyzi, hogy a Pánikmese-gyűjteményből hiányoznak más művészek munkái.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Panic Fables: Mystic Teachings and Initiatory Tales

Könyv tartalma:

Alejandro Jodorowsky filmrendező spirituális képregényeinek teljes sorozata, első alkalommal angolra fordítva.

- Tartalmazza mind a 284 Jodorszkij Pánikmese-képregényt, amelyek 1967 és 1973 között hetente jelentek meg a mexikóvárosi El Heraldo újságban.

- Tartalmaz egy bevezetőt, amely leírja, hogyan jöttek létre a Pánikmesék.

- Elmagyarázza, hogyan építette be a Zen tanításokat, a beavatási bölcsességet és a szakrális szimbolikát a Pánikmesékbe, valamint saját magát, mint az egyik karaktert.

1967-ben, válaszul a színházi cenzúra szabályaira, amelyek miatt Mexikóvárosban politikai "feketelistára" került, és amelyek miatt színdarabjait és a Képzőművészeti Iskolában tartott pantomimórákat törölték, Alejandro Jodorowsky úgy döntött, hogy a művészi kifejezés új formáját választja megélhetése érdekében: a képregényeket. Barátjával, Luis Spotával, az El Heraldo de Mexico című újság kulturális rovatának szerkesztőjével együttműködve Jodo kezdetben heti 3 hónapos képregényeket tervezett, amelyeket saját maga rajzolt volna. "Pánikmeséi" - amelyeket a 60-as évek eleji párizsi avantgárd színházi mozgalomról nevezett el - azonban olyan telhetetlen népszerűségnek örvendtek, hogy a sorozatot hat és fél éven át, 1967 júniusától 1973 decemberéig folytatta.

Ez a könyv, amely először jelenik meg angolul, Jodorowsky mind a 284 pánikmeseét színesben, a szerző bevezetőjével együtt mutatja be. Elárulja, hogy első képregényei hogyan tükrözték a jövővel és az élet értelmével kapcsolatos pesszimizmusát, amelynek negativitása hamarosan kimerítette őt. Rájött, hogy meg kell mutatnia azt a pozitívumot, amellyel az életben találkozik, és így apránként elkezdte beépíteni a Zen tanításokat, a beavatási bölcsességet és a szakrális szimbolikát a Pánikmesékbe. Ezen az átalakuláson és az odaadó olvasói támogatásán keresztül - akik közül sokan úgy hivatkoznak a Pánikmesékre, mint amelyek sorsfordító útmutatást nyújtottak nekik kamaszkoruk során - Jodo felfedezte, hogy a művészet a gyógyulást és a tudatosság növelését is szolgálhatja.

A képregényeibe önmagát beleírva Jodo a tanítvány karaktereként pillantható meg, aki beszélget a mesterével, és a sorozat előrehaladtával fokozatosan a mester szerepébe nő, aki pszichomágikus megoldásokat kínál a mindennapi élet problémáira. A teljes Pánikmese kronologikus sorrendben olvasva - hasonlóan A valóság tánca című filmjéhez - színes részletekben lehetünk tanúi Jodorowsky saját spirituális fejlődésének útjának.