A Pat Hobby történetei

Olvasói vélemények

F. Scott Fitzgerald „Pat Hobby történetei” című művének kritikái vegyes képet mutatnak a műről, a szerző későbbi küzdelmeinek és a hollywoodi rendszer kritikájának tükörképeként ábrázolva azt. A Pat Hobby karakterét bemutató történetek egyszerre szolgálnak humoros és szomorú kommentárként az egykor sikeres forgatókönyvíróról, aki mára a hollywoodi társadalmi hierarchia mélyére süllyedt. Bár egyes olvasók értéket találnak a történetek szellemességében és átélhetőségében, mások úgy érzik, hogy nem érik el Fitzgerald legjobb műveit, és a gyűjteményt másodvonalbeli műnek minősítik.

⬤ Éles megfigyeléseket és humort tartalmaz a hollywoodi életről.
⬤ Betekintést nyújt Fitzgerald személyes küzdelmeibe és átalakulásába egy viharos időszakban.
⬤ Egyes történetek még mindig átélhetőek és szórakoztatóak, bemutatva Fitzgerald szellemességét és szatirikus stílusát.
⬤ Betekintést nyújt egy egykor sikeres író kiábrándultságába, lehetővé téve az olyan témák feltárását, mint az ambíció és a kudarc.

⬤ Sok olvasó úgy véli, hogy a történetek nem Fitzgerald legjobb művei, hiányzik belőlük a korábbi regényeinek zsenialitása.
⬤ A kritikák a főhős Pat Hobbyt ellenszenvesnek és önsajnálatra hajlamosnak írják le.
⬤ Egyesek szerint a humor gonoszkodó, az írás pedig Fitzgerald képességeinek hanyatlását tükrözi.
⬤ Egyesek szerint a történetek felejthetőek, és hiányzik belőlük Fitzgerald korábbi műveinek élénksége.

(26 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Pat Hobby Stories

Könyv tartalma:

A Pat Hobby történetek F. Scott Fitzgerald 17 komikus novellájának gyűjteménye.

Először az Esquire magazinban jelentek meg 1940 januárja és 1941 májusa között, de 1962-ben egyetlen könyvbe gyűjtötték össze őket, és posztumusz adták ki. Pat Hobby egykor sikeres forgatókönyvíró Hollywoodban, de mára alkoholista és lecsúszott, aki munkalehetőségek reményében a stúdióban lógva tölti az idejét. A történetek általában arról szólnak, hogy valamilyen tervet eszel ki, hogy valamilyen módon pénzt vagy dicsőséget szerezzen, de általában további megaláztatással végződnek.

A könyv bevezetője szerint „bár igazságtalan lenne ezt a könyvet regényként megítélni, de még kevésbé lenne igazságos, ha nem egy egészestés portrénak tekintenénk. Fitzgerald mint ilyet dolgozott rajta, és az eredeti magazinkiadás után könyv formájában szerette volna bemutatni.

Vígjátékként gondolt rá. "