Értékelés:
A könyv részletesen és közérthetően ismerteti a Kuiper-öv objektumainak felfedezését és jellemzőit, valamint a csillagászok e téren végzett munkáját. Reális képet fest a csillagászati kutatások kihívásairól, és érthető módon magyarázza el az összetett fogalmakat. Sok olvasó azonban a megjelenési dátumot korlátként jelölte meg, mivel hiányoznak belőle a legújabb eredmények, és elavultnak érezhető.
Előnyök:⬤ Világos és közérthető írás
⬤ a csillagászok munkájának reális ábrázolása
⬤ lenyűgöző betekintés a csillagászat komoly rajongói számára
⬤ jól felépített és informatív
⬤ alapfokú oktatásra alkalmas
⬤ értékes történelmi kontextus és a felfedezések tárgyalása.
⬤ A 2001-es megjelenés miatt elavult információk
⬤ az alkalmi olvasók számára túl részletes lehet
⬤ hiányoznak a Naprendszer léptékét bemutató ábrák vagy illusztrációk
⬤ egyes olvasók lassúnak találhatják.
(8 olvasói vélemény alapján)
Beyond Pluto: Exploring the Outer Limits of the Solar System
Pontosan mi van a Plútón túl? Miért nőtt meg a Naprendszer mérete az elmúlt tíz évben több mint kétszeresére? Csaknem két évszázad óta először találtak egy teljesen új bolygópopulációt, amely magyarázatot adhat erre a két kérdésre. A kisbolygóknak ez az újonnan felfedezett birodalma, amelyet most Kuiper-övként ismerünk, újragondolta a Naprendszer kialakulásának megértését, és végre ontológiai magyarázatot adott a rejtélyes külső Plútó bolygóra.
A Beyond Pluto annak lenyűgöző története, hogy elméleti fizikusok egy csoportja hogyan döntött úgy, hogy a Plútón túl ismeretlen égitestek populációjának kell lennie, és hogyan indult el csillagászok egy kis csoportja, hogy megtalálja őket. Az elismert tudós, John K. Davies elmeséli, hogyan jósolták meg ezeknek a bolygótesteknek a létezését, hogyan fedezték fel őket végül, és hogyan kapta a Plútó a nevét.
Davies emellett életrajzokat közöl azokról a csillagászokról, akik felfedezték ezeket az új világokat, és információkat ad az általuk használt távcsövekről. John K.
Davies a hawaii Mauna Kea szunnyadó vulkán tetején található brit infravörös teleszkóp (UKIRT) támogató tudósa. Kémiából és csillagászatból doktorált, hat üstököst fedezett fel, miközben az Egyesült Királyságban, a Leicester Egyetemen tanított, és tagja volt a skóciai Edinburgh-i Királyi Obszervatórium ISO-CAM csapatának.
Olyan folyóiratokban publikált, mint az Astronomy, a New Scientist, a Sky & Telescope és a Space. A csillagászathoz való számos hozzájárulása elismeréseként 2000-ben egy kis fő aszteroidaövezetet neveztek el Johndaviesnek.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)