Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv John Dewey filozófiáját és annak relevanciáját vizsgálja a kortárs vitákban, különösen a posztmodernizmus és a pragmatizmus vonatkozásában. Larry Hickman munkája segít tisztázni és kibővíteni Dewey gondolatait, gazdag filozófiai perspektívát kínálva, amely mind a tudósok, mind a hallgatók számára hozzáférhető.
Előnyök:A könyv filozófiailag gazdag, értékes betekintést nyújt a pragmatizmus és a posztmodernizmus kapcsolatába. Dewey munkásságát a posztmodern kihívásokra adott konstruktív válaszként mutatja be, és meggyőző érveket hoz fel a pragmatista filozófia fontossága mellett a jelenlegi diskurzusban. Sok olvasó tartja nélkülözhetetlennek a pragmatizmus mint kutatási filozófia megértéséhez, és értékeli világos magyarázatát és átgondolt elemzését.
Hátrányok:Egyes olvasók a könyvet sűrűnek vagy bonyolultnak találhatják, ami akadályt jelenthet azok számára, akik nem ismerik a filozófiai terminológiát vagy fogalmakat. Emellett, bár a Dewey-ról szóló értekezés nagyrészt pozitív, egyes olvasók számára nem biztos, hogy kellőképpen foglalkozik a pragmatizmussal kapcsolatos kritikákkal.
(6 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Pragmatism as Post-Postmodernism: Lessons from John Dewey
Könyv tartalma:
Larry A. Hickman úgy mutatja be John Dewey-t, mint aki nagyon is otthonosan mozog a kortárs filozófia sűrűjében - mint olyan gondolkodó, akinek munkássága több mint ötven évvel halála után még mindig friss betekintést nyújt a legfrissebb filozófiai vitákba. Hickman amellett érvel, hogy éppen a kortárs filozófiai diskurzus gazdag, pluralista keveréke, a francia ihletésű posztmodernizmus, a fenomenológia, a kritikai elmélet, a Heidegger-tanulmányok, az analitikus filozófia és a neopragmatizmus egymással versengő kutatási programjaival - amelyek szorgalmasan érintkeznek, kihívást jelentenek egymásnak, és egymást informálják - hívja fel Dewey központi gondolatainak újbóli vizsgálatára.
Hickman egy olyan Dewey-t mutat be, aki megelőzte a francia ihletésű posztmodernizmus néhány központi felismerését, és ha ma élne, minden bizonnyal annak egyik legelkötelezettebb kritikusa lenne, egy olyan Dewey-t, aki előre látta a globális polgárság előmozdításával kapcsolatos legélesebb problémákat, és egy olyan Dewey-t, akinek központi gondolatai gyakran ellentétben állnak néhány legbuzgóbb neopragmatista értelmezőjének gondolataival.
A kötetet indító esszéhármasban Dewey a francia ihletésű posztmodernizmus és annak amerikai rokona, a neopragmatizmus néhány központi vonásának megfigyelője és kritikusa. A következő négyben Dewey kortárs technológiakritikusokkal, köztük Jürgen Habermasszal, Andrew Feenberggel és Albert Borgmannal lép párbeszédbe. A következő két esszé Dewey-t első rangú környezetfilozófusként mutatja be - Holmes Ralston III, Baird Callicott, Bryan G. Norton és Aldo Leopold méltó beszélgetőpartnere. A befejező esszék újszerű értelmezéseket nyújtanak Dewey vallásos hitről, a szokás pszichológiájáról, a filozófiai antropológiáról és az általa "ismeretelméleti iparnak" nevezett témákról alkotott nézeteiről.
