Értékelés:
Kev Rowland „Progressive Underground” sorozata, különösen az első kötet, részletes kritikákat és betekintést nyújt a progresszív rock műfajába, a művészek széles skáláját felölelve a jól ismert nevektől az ismeretlen zenekarokig. A könyv értékes forrásként szolgál a rajongók számára, akik a progresszív zene 1990 és 2006 közötti történetét szeretnék felfedezni, amelyet a szerző szenvedélyesen és lelkesen ad át.
Előnyök:A könyv kiváló forrás a progresszív rock rajongók számára, hiszen széles körű ismertetőket és betekintést nyújt mind az ismeretlen, mind a népszerű művészekbe. Az olvasók értékelik a szórakoztató írásmódot és a szerző mély szenvedélyét a műfaj iránt. Sokan hasznosnak találták az új zenék felfedezésében, és a történelmi kontextus bevonása gazdagítja az élményt.
Hátrányok:Néhány olvasó megjegyezte, hogy a 3. kötet kevésbé tartalmas, mindössze mintegy 100 oldal, ami aggodalomra ad okot az értékét illetően. A hozzáférhetőség javítása érdekében a Kindle-verzióra is igényt tartanak. Emellett a progresszív zene fejlődésével kapcsolatban is megfogalmazódott néhány kritika, amelyek a korábbi művekhez képest a kortárs produkciókkal kapcsolatos csalódottság érzését tükrözik.
(12 olvasói vélemény alapján)
The Progressive Underground Volume One
A közhiedelemmel ellentétben a progresszív rock nem tűnt el a punk megjelenésével, és a médiatámogatás hiánya nem akadályozta meg az új zenekarok megalakulását és az új zene létrejöttét, csak a föld alá szorította őket. Manapság, amikor mindenki állandóan kapcsolatban van, nehéz elképzelni, de nem is olyan régen volt egy időszak, amikor a kommunikáció szájról-szájra és levélben történt. Mivel a média nagy része nem tudósított, a fanzinok és a független magazinok feladata volt, hogy terjesszék a hírt arról, hogy mi történik a szcénában, mi jelenik meg, és kit érdemes megnézni egy koncerten.
E magazinok többsége csak néhány számot élt meg, míg mások sok éven át folytatták, és mindegyiknek megvan a maga szerepe az ismeretterjesztésben. Az egyik legfontosabb ebben az időszakban a Feedback volt, amely eredetileg a Mensa Rock Music Special Interest Group hírleveleként indult 1988-ban, de amikor Kev Rowland 1990-ben titkár lett, elhatározta, hogy olyan magazinná alakítja, amely olyan zenét népszerűsít, amelyről a mainstream sajtóban gyakran nem írtak. A Feedback hamarosan az underground progresszív szcéna egyik legfontosabb támogatójává vált, Kev pedig az egyik legismertebb kritikusává. A Rock 'n' Reel munkatársa is lett, később pedig a Ghostland weboldalnak is írt a prog internetes megjelenésének kezdeti napjaiban.
A világ továbblépett, mire 2006-ban Új-Zélandra emigrált, és ekkor hagyta abba a Feedback vezetését (amely nemrég ünnepelte harmincadik évfordulóját, most már Amplified néven). Most már az interneten és a számos létrehozott progresszív rockos oldalon keresztül lehetett információkat találni a zenekarokról és a kiadványokról, és még a tömegmédia is úgy döntött, hogy talán mégiscsak van valami ebben a prog dologban.
De az az időszak, amikor Kev vezette a Feedbacket, sok szempontból nagyon különleges volt, és ez az időszak már régen elmúlt. Ez a kötet a Kev által a Feedback vezetése idején készített kritikákat tartalmazza, itt az A-H zenekaroktól kezdve, az időszak kontextusában írta meg valaki, aki nagyon közel állt a színtérhez. A sorozat másik két kötetével együtt ez is egy olyan időszakra világít rá, amikor nagyon kevesen írtak konstruktív módon a zenéről. Végül ismét remek zenéket fedezhetünk fel csodálatos zenekaroktól, és ezt a kötetet útmutatóként kell használni a gyűjtemények bővítéséhez és annak megértéséhez, hogy a prog rock valójában nem halt meg, csak undergroundba vonult.
