The Progressive Underground Volume Two

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik a „The Progressive Underground Volume 2”-t, mint Kev Rowland progresszív zenei műfajjal kapcsolatos felfedezésének alapvető folytatását, amelyet alapos kritikái és gyönyörű borítója miatt értékelnek. Bár a kötetet értékes forrásnak tartják, egyes kritikusok óvatosságra intenek a harmadik kötet tartalmi terjedelmével kapcsolatban, és azt javasolják, hogy az első kettőre koncentráljanak.

⬤ Gyönyörű borító.
⬤ Alapos és informatív albumkritikák, amelyek a művészek széles körét ölelik fel.
⬤ Segít a hallgatóknak felfedezni és értékelni a progresszív zenét 1991-től 200-ig
⬤ Teljes színes lemezborítókkal.
⬤ Humoros meglátások a szerzőtől.
⬤ Értékes referenciaforrásként szolgál a műfaj rajongói számára.

⬤ A 3. kötet korlátozott tartalommal rendelkezik (csak több mint 100 oldal), ami egyes kritikusok szerint nem éri meg a vásárlást.
⬤ Az 1. kötet tartalma némiképp visszaköszön a 2. kötetben, amely talán nem kínál annyi új információt.

(5 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A közhiedelemmel ellentétben a progresszív rock nem tűnt el a punk megjelenésével, és a médiatámogatás hiánya nem akadályozta meg az új zenekarok megalakulását és az új zene létrejöttét, csak a föld alá szorította őket. Manapság, amikor mindenki állandóan kapcsolatban van, nehéz elképzelni, de nem is olyan régen volt egy időszak, amikor a kommunikáció szájról-szájra és levélben történt. Mivel a média nagy része nem tudósított, a fanzinok és a független magazinok feladata volt, hogy terjesszék a hírt arról, hogy mi történik a szcénában, mi jelenik meg, és kit érdemes megnézni egy koncerten.

E magazinok többsége csak néhány számot élt meg, míg mások sok éven át folytatták, és mindegyiknek megvan a maga szerepe az ismeretterjesztésben. Az egyik legfontosabb ebben az időszakban a Feedback volt, amely eredetileg a Mensa Rock Music Special Interest Group hírleveleként indult 1988-ban, de amikor Kev Rowland 1990-ben titkár lett, elhatározta, hogy olyan magazinná alakítja, amely olyan zenét népszerűsít, amelyről a mainstream sajtóban gyakran nem írtak. A Feedback hamarosan az underground progresszív szcéna egyik legfontosabb támogatójává vált, Kev pedig az egyik legismertebb kritikusává. A Rock 'n' Reel munkatársa is lett, később pedig a Ghostland weboldalnak is írt a prog internetes megjelenésének kezdeti napjaiban.

A világ továbblépett, mire 2006-ban Új-Zélandra emigrált, és ekkor hagyta abba a Feedback vezetését (amely nemrég ünnepelte harmincadik évfordulóját, most már Amplified néven). Most már az interneten és a számos létrehozott progresszív rockos oldalon keresztül lehetett információkat találni a zenekarokról és a kiadványokról, és még a tömegmédia is úgy döntött, hogy talán mégiscsak van valami ebben a prog dologban.

De az az időszak, amikor Kev vezette a Feedbacket, sok szempontból nagyon különleges volt, és ez az időszak már régen elmúlt. Ez a kötet a Kev által a Feedback vezetése idején készített kritikákat tartalmazza, itt az A-H zenekaroktól kezdve, az időszak kontextusában írta meg valaki, aki nagyon közel állt a színtérhez. A sorozat másik két kötetével együtt ez is egy olyan időszakra világít rá, amikor nagyon kevesen írtak konstruktív módon a zenéről. Végül ismét remek zenéket fedezhetünk fel csodálatos zenekaroktól, és ezt a kötetet útmutatóként kell használni a gyűjtemények bővítéséhez és annak megértéséhez, hogy a prog rock valójában nem halt meg, csak undergroundba vonult.