Értékelés:
A könyvet kritizálják a szövevényes írásmódja és szervezése miatt, ami gyakran a fő gondolatok kifejtésében a tisztánlátás hiányához vezet. Sokat támaszkodik közvetett állításokra és idézetekre, ami megnehezíti az olvasók számára a szerző álláspontjának közvetlen megragadását.
Előnyök:A szerző széleskörűen használja az idézeteket, ami a források mélységéről tanúskodik. A hasonló műveket ismerő olvasók értéket találhatnak az összehasonlító írásmódban.
Hátrányok:Az írást unalmasnak és túlságosan összetettnek jellemzik, ami azt kívánja meg az olvasótól, hogy inkább következtetni kelljen a pontokra, mintsem egyértelmű állításokat kapjon. Az érvek közvetett jellege frusztrálhatja azokat az olvasókat, akik az egyenes írást részesítik előnyben.
(1 olvasói vélemény alapján)
The Protestant Ethnic and the Spirit of Capitalism
A késő kapitalista nyugati társadalomban az etnikumközi kulturális tranzakciók elkerülhetetlenül mindennaposak. Rey Chow elismert kultúrkritikus szerint azonban az etnicitás fogalma, ahogyan azt jelenleg használják, elméletileg ambivalens, zavaros, sőt önellentmondásos, mivel egyrészt a befogadás univerzalista retorikája, másrészt az erőszak és az intolerancia tényleges, megélt tapasztalatai között húzódik. Az etnicitás drasztikus újragondolásához a mai világban Chow azt javasolja, hogy azt Max Weber híres elméletével együtt vizsgáljuk meg a protestáns munkaetikáról és a kapitalizmusról, amely szerint a szekuláris üdvösséghit gyakran hatékonyan együttműködik a munka sajátos formái által alkotott szubjektumok interpellációjával, fegyelmezésével és jutalmazásával. Az ilyen együttműködésből eredő, a "tiltakozás" szó gazdasági, pszichológiai és spirituális implikációival rezonáló, feltöltött alakzat az, amit ő protestáns etnikumnak nevez.
Chow az etnikumokon átívelő reprezentációs politika változékonyságát vizsgálja a legkülönbözőbb műfajú szövegekben, többek között Georg Lukacs, Michel Foucault, Max Weber, Jacques Derrida, Fredric Jameson, Etienne Balibar, Charlotte Bront, Garrett Hongo, John Yau és Frantz Fanon írásaiban.
Alfred Hitchcock, Marguerite Duras és Alain Resnais filmjei.
És Larry Feign rajzfilmjei. A sztereotípiáktól és a kényszeres mimeticizmustól a kollektív nárcisztikus abjekcióig, a fehér feminista faji hatalom felemelkedéséig és az etnikumon belüli ressentimentig kísértetiesen ismerős forgatókönyveket követve Chow egymásba fonódó kritikai párbeszédek sorát fogalmazza meg, amelyek az olvasót egy sürgető témáról való gondolkodás eddig elképzelhetetlen módozataira késztetik.
