Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 8 olvasói szavazat alapján történt.
Not Like a Native Speaker: On Languaging as a Postcolonial Experience
Bár az európai gyarmatosítás kora már régen elmúlt, a posztkoloniális világ számos részén továbbra is fennállnak az európai és a nem európai nyelvek közötti egyenlőtlen találkozással kapcsolatos aggályok. Ez a befejezetlen állapot, az egyenlőtlen nyelvek közé szorulás tartós történelmi tapasztalata a témája Rey Chow könyvének. A különböző fejezetekben személyiségek sokszínű, korábban még soha hasonló módon össze nem állított csoportja jelenik meg: a fiatal mulatt, aki egy népszerű magazinban véletlenül rábukkan egy bőrszínről szóló fényképre.
A martinique-i férfi, aki Franciaországban nyilvánosan hallja magát "négernek" nevezni.
Az indiai call center ügynökei, akiket arra képeztek ki, hogy amerikanizálják akcentusukat, miközben az ügyfelekkel beszélgetnek.
Az algériai zsidó filozófus, aki a francia nyelvhez való viszonyáról elmélkedik.
Afrikai értelmiségiek vitatkoznak az angol nyelv kreatív írói célú használatának előnyeiről és hátrányairól.
A fordító, aki a kultúrák közötti csere során egyszerre áruló és gyászoló.
Kínaiul beszélő kantoni írók az ételfogyasztás politikájáról elmélkedve.
A rádiódrámában dolgozók, akik a hagyományos történetmesélés és a mediatizált hangsugárzás formái között lavíroznak.
A faji, pigmentációs és osztályhatárokkal átszőtt beszéd és írás e lebilincselő jeleneteiben Chow szerint a posztkoloniális nyelvhasználat de facto a biopolitika rendjévé válik. Az anyanyelvi beszélő, a gyakran transzcendens státuszban részesített központi figura itt az illuzórikus nyelvi eredet és egység letéteményeseként jelenik meg. Azzal, hogy Chow a brit és poszt-brit Hongkongot (a várost, ahol felnőtt) beilleszti a nyelvi vitákba, amelyeket általában a frankofón (és esetenként az angolofón) tanácskozásokban folytatnak, és felvázolja azokat a feszült helyzeteket, amelyekkel azok szembesülnek, akik a kínai nyelv használatának sajátosságaival küzdenek, miközben az angollal tárgyalnak, nemcsak a posztkoloniális kutatás geopolitikai határait határozza meg újra, hanem azt is bemutatja, hogy az ilyen kutatásnak hogyan kell a történelmi tapasztalatot a hangokon és írásmódokon alapuló szokásokhoz, gyakorlatokhoz, affektusokhoz és képzeletekhez artikulálnia.
