Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv részletesen bemutatja a pszichofarmakológia történetét, és kritikával illeti a pszichiátria hanyatlását, amely a gyógyszergyártó cégek befolyásának és az akadémiai pszichiáterek tevékenységének köszönhető, különösen 1980 és 2010 között. Foglalkozik e változások súlyos következményeivel, beleértve a pszichiátriai diagnosztika és kezelés folyamatos kihívásait.
Előnyök:Jól kutatott és informatív, hatékonyan köti össze a történelmi eseményeket, betekintést nyújt a kutatási visszaélések mögött meghúzódó motivációkba, és tárgyalja a pszichiátriában bekövetkezett változások súlyos következményeit.
Hátrányok:A tartalom felkavaró és kijózanító lehet, egyes olvasók számára potenciálisan megterhelő, mivel a negatív aspektusokra és a kor tragikus következményeire összpontosít.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Rise and Fall of the Age of Psychopharmacology
Könyv tartalma:
A pszichofarmakológia korszaka az 1950-es években kezdődött, amikor a tudomány először kezdte el tanulmányozni az agyra és az elmére ható gyógyszereket. A nagyra becsült történész, Edward Shorter szerint azonban a közelmúltban visszaesés következett be, mivel a tudományterület gyógyszer-kínálata elszegényedett, és diagnózisai eltorzultak a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve által.
Az új gyógyszerek, mint például a Prozac, kevésbé voltak hatékonyak, mint a régiek. Az új diagnózisok, mint például a súlyos depresszió, egyre inkább eltávolodtak a legtöbb beteg valódi zavarától. E katasztrófa mögött a gyógyszeripar inváziója állt a területre.
Ez az invázió kereskedelmi szempontból kifizetődő volt, de tudományos szempontból nem: Az elmúlt harminc évben nem jelentek meg új pszichiátriai gyógyszercsoportok. Tekintettel arra, hogy a pszichiátria diagnózisa és terápiája nagyrészt kudarcot vallott, a terület nagymértékben visszaszorult a korábbi időkhöz képest.
A peres eljárások során feltárt kiterjedt kutatások alapján Shorter. Történelmi perspektívát nyújt az időbeli változásokról és hanyatlásról, és arra a következtetésre jut, hogy a pszichofarmakológia története egy közegészségügyi katasztrófa története.
